Szent Márton kispapjai. Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1943-1944 (Szombathely, 1944)

„Krisztus Király“ freskója a szeminárium új házikápolnájában kompo­zíciójának erősen kötött, architektonikus felépítésével és hieratikus nyugalmával, csoportfűzésének lendületével és biztonságával, a sík­díszítés mélyebb törvényszerűségeinek visszatérő tiszteletbentartásá­­val, világos színeinek szépségével és delikát harmóniájával nemcsak a fiatal mester egyik legérettebb műve (1941), de a megújhodó magyar egyházművészetnek is egyik kimagasló alkotása.“ (Szépművészet 1944. 2. sz. Kapossy János: 1900 év művészete Savaria fórumán.) Adja a jó Isten, hogy e művészi alkotások sok-sok kispapi léleknek szolgálhassanak indításul és erősítőül egy életre szóló szent hivatásában. Pálmai Kálmán IV. é. t. Este. Kattan a villany, fénye elillan. Fekszem az ágyban, tompa homály van most a szobámban. Fekszem az éjben, verssorom félben, életem félben, félben a munkám, de lelkem készen. Hátha az éjjel kattan a villany s lelkem elillan ...!? Köniíves János. 4 csengő, A legkisebb elöljáró, de a hangja a legnagyobb. Nem tűr ellentmondást. Mégis szereti mindenki, mert mindenkinek ked­vére tesz: az aszkétának reggel, a mindig éhesnek délben, az álom­szuszéknak este. Hangja nyugodt és határozott, kivéve ha kezdő kis­­hetes ráncigálja vagy riadót jelez. Ilyenkor kétségbeesetten jajong, vagy azt zokogja: „Somnia frango.“ Az óra, 150 éve áll a helyén. Jár rendületlenül, s küldi csengő üzenetét szerteszét a csendes folyosókon. Kopog a cellák ajtaján, s minden ütése nyomán fohász száll az égbe: „AVE...“ vagy meg­­rezdül a lelkiismeret, fölszámolja cselekedeteit, s új erővel lendül tova. Másfél százada őrködik ritmikusan mozgó szemével a szabá­lyok pontos megtartásán. Isten szemét szimbolizálja, aki lát a rej­­tekbe is. Körülötte zajlik az élet, s a mi jó öreg óránk nyugodt tik­iak jai zengik hozzá a ritmust. 18

Next

/
Thumbnails
Contents