Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1942-1943 (Szombathely, 1943)

mas tagozódást szereti, mert ez teljességet, méltóságot ad. Mi mást mutatnak ezek, mint; a díszítőérzék nagy fejlettségét és tökéletességét?

Ebben gyökerezik a nagy díszítőereje is. Mivel határozottan kiemeli a különbségeket, néhány ellentéttel és párhuzammal egyszerű sávoknak is olyan díszítőerőt ad, hogy elegendők nagy felületek díszítésére is. A legegyszerűbb sárközi szegélyeket is jobban fel lehetne használni a paramentumok szegélyezésére, díszítésére, mint a drága arany-, ezüstpaszomántokat.

A klasszikus akanthusz, palmetta, rozetta díszek, a maguk kuszáltságával, legtöbbször szétaprózódó határozatlanságukkal sokkal kisebb díszítőerőt képviselnek a magyar díszeknél. Miért? Mert mi nem fogjuk a csipkézett levelet, virágot mégegyszer kicsipkézni, ami a szélét határozatlanná teszi. Mi engedjük, hogy minden sor kifejthesse a maga díszítő erejét mégpedig azzal, hogy a sorokat határozott különbségű üres felülettel elválasztjuk egymástól. Vigyázunk arra, hogy a csipkézett vonallal szemben síma vonal álljon, hogy így kivilloghassék belőle az egyenletes díszítő sáv is. Nem tűrünk egyhangúságot, ezért a nagyobb foltokat is megélénkítjük aprózással vagy pöttyökkel, bár azt is tudjuk, hogy a kuszáltan aprózott dísz csak cifra, de nem mutat. Ide tartozik az annyira magyaros ízű ragyogtató szegély is. Szinte álmélkodva látjuk, hogy a világos, vagv sötét foltot az ellenkező alapon milyen élénken ragyogóvá tudja tenni. Ezt úgy éri el, hogy pontsorokat alkalmaz. Nagy darab tompa vagy sötét felületet tud ezzel is megélénkíteni, mert ezek szinte sziporkáznak.

Ezeknek a látszólag apróságoknak nagy a művészi jelentőségük, és népművészetünk tökéletessége mellett mutatják azt is, hogy mennyi szépségnek, erőnek, értéknek vagyunk a birtokában, melyeket Isten házába is be lehet vinni.

Jellemzően magyar és a mi szempontunkból is fontos a díszítések elhelyezési módja. Egyházi ruháinkon, a legutolsó évtizedekig, főleg ha az anyagiak megengedték, díszt díszre halmoztunk, szinte szétszórtuk az egész felületen. Eredménye az volt, hogy a sok dísz nem is annyira díszített, mint inkább széttagolta a felületet, az egész elmosódó lett, és hatása jóval kisebb lett, mint amit vártunk volna. Ez az eset a lassú átmenetekben ritkuló, eltűnő dísznél, vagy színnél is. Nem élénkít és nincs díszítő ereje.

A magyart itt is a határozottsága segíti. A díszítményt

44