Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1942-1943 (Szombathely, 1943)

tömött foltba vagy sávba zsúfolja. A sávot azután alul és felül szegélyezi, de oldalt soha le nem zárja, nehogy beskatulyázott legyen. Nála nem kell keret, hogy elválassza a díszt az alaptól, mert megteszi ezt a tömött folt határozott körvonala. Főleg a területek elosztásával fejt ki, máshol alig látható monumentális díszítőerőt.

Érdekes és nagyon jól felhasználható párhuzamra mutatok itt rá, példaképpen. Kétségtelen, hogy egyik legnagyszerűbb és méltóságosan ünnepélyes ruhadarabunk a kerek suba. Szabása teljesen megfelel a pluvíálénak, mert egyik sem más, mint egy nagy díszítővirágnak, körnek a fele. De a suba szélén egy jól kiemelt szegély fut végig és a vállról leszaladó redők függőleges rezgést mutatnak. Díszített rész a szegélyen kívül a háton és a vállon van, esetleg a redőket jelzik, mint küllőket, vékony vonallal. A díszített és díszítetlen területeknek nemes aránya, és a függőleges vonalak finom kiemelése lenyűgöző hatással van a nézőre. Alapja egyszerűen az, amelyre a modern művészet is annyira törekszik: a szerkezet kihangsúlyozása, mely itt nagyszerűen érvényesül. Ha ennek az érvényesítésére törekednénk az egyházi ruhákon is, nem lenne olyan sok eltorzított kazula, olyan sok lehetetlenül díszített pluvíálé vagy velum. Példát vehetünk a nagykendők díszítéséről is. A kalotaszegi varrottas a keskeny oldalakat a két szélén egy fődísszel szegélyezi és ezt két sávval ki is hangsúlyozza. A fölmenő irányt pedig az egy tövön nőtt függőlegesen álló ötvirágos Szárral érzékelteti. Függőlegesen használatos ruhánál az alsó vonalakat díszíti, mintegy súlyt ad neki. Négyzetes kendőkön a sarkokat díszíti, esetleg a tengelyeket is kihangsúlyozza egy kissé.

íme ezek az alapok, melyeket csak egyházias szellemmel kell megtölteni, és használhatók a vélumok, stólák, antipendíumok és más egyházi ruhák díszítésére. A vallásos lélek megtudja találni a módját, hogy a díszítményt egyháziasan alkalmazza, elsősorban a szimbólumok finom felhasználásával. A díszítő elemek jórészben eddig is a növényvilágból valók voltak, csak most más módon lesznek stilizálva és változatosabb is lesz a használatuk.

Talán nehezebb kérdésnek látszik, hogy vájjon a magyar színezést össze lehet-e egyeztetni az egyház követelményeivel anélkül, hogy eredetiségéből és magyarságából veszítene.

Leszögezzük itt is a fontos ízlésbeli tulajdonságokat. Meglepetten fogjuk látni, hogy milyen finom és művészi a magyar ízlés, hogy mennyi férfias keménység, komolyság,

45