Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1942-1943 (Szombathely, 1943)

tétben a klasszikus stílusokkal, nem az inda, a szár, a vonal az első, hanem a virág. A magyar helyes érzékével a növény legszebb részét teszi díszítése középpontjába. Első a virág, melyet pazar formákban és változatos elhelyezésben használ. Másodsorban használja a levelet, de már csak inkább hézagkitöltő gyanánt. Az inda csak összekötőként, a szár csak a virág tartójaként szerepel. Ezért olyan változatos nálunk a virágok állása, az inda úgyis megkerüli, körüljárja, ha kell töréssel is.

Népművészetünk idetartozó sajátsága még, hogy a díszítőbokrok határozottan ágaznak el. Ezeket nem fésülte simára a polgári kényesség. Határozott taglejtésekkel, férfias erővel tárják szét ágaikat, mint a diófáink és a nyárfáink. Nincs itt lazaság, dagályosság, csak határozottság és erő. Ezért keltenek megnyugtató hatást. A virágtengelyek tehát vagy párhuzamosan, vagy határozott szögben, esetleg derékszögben állanak. Mindenfelé ezt látjuk, akár a kalotaszegi, sárközi, székely stb. hímzéseket vesszük szemügyre. Nagyszerűen bánnak az ellentétekkel, a függőleges párhuzamokkal pedig ünnepélyességet, a vízszintesekkel nyugodtságot, keltenek. A kerekség párhuzamával csak úgy öntik magukra a derűt, a ragyogást, máskor meg sugarakkal szikráztatják csillagszerűen a köröket.

Egyszerű eszközök ezek, mégis e játékkal olvan művészi hatást érnek el, milyent a történeti stílusokban még az egyházművészet terén is alig találunk.

Egy másik jellemző sajátság ebben az irányban, hogy a hullámvonalakat is párhuzamokkal húzza alá, vagy aprózással, meggyűrődő levélsorral domborítja ki. Ezt a meggyűrődést, szorosságot és kíszámíttatlanságot soha nem szabad átalakítani, szabályos formákká újraösszeállítani, mert éppen magyarosságukat veszítenék el ezzel. A tervező nek ezeket az ötleteket, ezt a szellemet és észjárást magáévá kell tennie, és így kell megoldania az egyházművészeti feladatokat is. így jelentene ez a díszítőszellem valóban fejlődést és tökéletesedést. Bizony így sok szépséget, komolyságot, méltóságot és értéket vihetnénk temnlomainkba, ahol most legtöbbször vagy a nyugat érzelgős fellengzősége, vagy a hideg számítása, elkoptatott minták szolgai utánzása uralkodik.

Magyar népünk nem szereti az egyhagúságot, ezért ha díszítése magasra nyúlik, a merev középszárat vagy hullámossá teszi, vagy új ágat tesz a középre, esetleg virágokkal, levelekkel egészen meg is bontja. Tagolásban pedig a hár-43