Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1942-1943 (Szombathely, 1943)

A törvények ismeretével megtudjuk különböztetni a valódi, és az eltorzított, meghamisított munkákat, mert ilyent is látni már az egyházi ruháink közt. Sem az elrendezésük, sem a szerkezet, sem a színhatás nem magyar, esetleg a motívumok magyarok, ha ezek is nincsenek eltorzítva. Ezek természetesen nem is szépek, és legtöbbször csak visszahatást keltenek. Egy kis bepillantást is fogunk kapni, hogy mekkora megújulást, tökéletesedést hozhat az egyházi művészet e téren is a magyar motívumok magyar ízléssel való alkalmazása.

Ruhadíszítéseken elsősorban a növényvilágtól kölcsön zött motívumokkal találkozunk, természetesen ezeket is teljesen átalakította, és új élettel telítette. Az elvont díszítésekről elég annyi, hogy a nyugatival szemben a mienket a nagy változatosság, fordulatosság, kötetlenség, keleties álomszerűség jellemzi.

Az egyházi ruhák díszítésének 80—90%-a stilizált növénydísz, tehát ebből a szempontból a magyar díszítés nem eshet kifogás alá. Díszítéseit a magyar nép is a természettől leste el, de képzelete sajátos módon költötte át a maga virágaivá. A történeti stílusoktól átvett elemeket is sokkal gazdagabbá formálta a lekoptatás után, és sokszor új értelmet is adott nekik. Nincs itt utánzás. Űj kifejezésekből szövi a képzeletvirágokat, az álomhozótokat és a virágtornyokat. Sokkal tökéletesebb alkotások ezek az egyházi ruháink újabbkori díszítéseinél. Itt ugyanis vagy a természetet utánozzák szolgai módon, vagy a régi, szinte unalmas mintákat ismételgetik.

Hogy a magyar motívumok magyar alkalmazását megérthessük, ismernünk kell először a mi eredetien magyar vonalrendszerünket.

A görög művészetre épült stílusokat az jellemzi, hogy vonalrendszej-ük szabályozza a természetet. Mértani szabályok szerint futnak, simulnak a vonalak és sokszor ridegen kimértek. Pl. akantuszos, palmattás díszítések. Máskor meg buján halmozza a hajlásokat, (barokk) vagy még a természetes virágokat is eszményien hajlítja (mint a rokoko).

Nálunk ez a vonalrendszer csak ott .használatos, ahol szoros a kapcsolat a polgári stílusokkal. így pl. a szűcshímzéseken, a székely hímzéseken, ahol már szintén sajátosan átalakultak. Az az oka ennek, hogy egyrészt ezt a vonalrendszert nem lehet olyan változatosan alkalmazni, és e rugószerű vonalak nagyon egyhangúak, másrészt ellen42