Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1942-1943 (Szombathely, 1943)

kivitelű mozaik fedte. Kár, hogy a középkori ovális fal s az azzal kapcsolatos kerek bástya az egyedülálló és csodaszép mozaik-padló egy jó részét tönkretette. A megmaradt részeken őskeresztény motívumokat találhatunk: halak, kenyérkosár a Legméltóságosabb Oltáriszentség jelképei, a „gordiusi csomó" az isteni bölcseség jelképezése, a hármas gránátalma, s a kosárból csipegető madarak. A templom mellett az ásatások alkalmával felszínre került egy baptisterium és kizárólagosan püspöki hatalmat jelentő, bérmálás céljait szolgáló consignatoríum, és így feltehető, hogy Savaria mint provincia székhely, püspöki székhely is volt.

A három évszázad üldözésének Nagy Konstantinnak 313-ban kiadott rendelete vetett végett. A milánói rendelet után nem sokkal, 316. táján született Savariában Gallia apostola, Szent Márton. Szülei jó családból valók voltak, de pogányok. Az ifjú Márton már szülőföldjén, Savariában megismerkedett a kereszténységgel, hisz Nagy Konstantinnak türelmi rendelete után már virágzó hitéletről és egyházközségről van tudomásunk s azonkívül vonzotta a savariai vértanú, Szent Quirinus példája. A kereszténység iránti szeretet oly nagy volt Mártonban, hogy még a fényt és előkelőséget ígérő katonai pályát is elhagyta, s Gallia magányába vonult, hogy ott teljesen Istennek élhessen. 346 táján visszatér Savariába, hogy szüleit is megtérítse. Édesanyját sikerül is megtérítenie és fiának kezéből veszi fel a keresztség szentségét. Savaria nagyszülőt te 397 november 8-án hal meg Galliában mint Tour püspöke. A mai Franciaországban nagy tisztelet övezi körül áldott emlékét, egyházmegyénk és szemináriumunk is Szent Mártont vallja égi pártfogójának. Ereklyéinek egy részét 1913 június 15-én gróf Mikes János c. érsek, az akkori megyéspüspök hozatta haza és a székesegyház Szent Márton oltárának díszes és értékes hermájában helyezték el.

Savaria dicsőségének Attila vetett véget 445 táján, amikor a várost elfoglalta és lakói Itáliába menekültek a rettegett hún vezér elöl. A 458 szeptemberének szörnyű földrengése az egész várost romhalmazzá tette s jelentőségét teljesen elvesztette. Savaria ezután a longobardok, avarok, majd 791—9 között Nagy Károly frankjai kezébe kerül, akiktől a város német neve is ered Stein am Anger Savariát 875-ben Arnulf király a salzburgi érseknek adta. A magyarok bejövetele után ismét egyházi kézbe kerül a város, amikor Szent István a győri püspökségnek adományozza. Az 1241—2. évi tatárdúlás sem kerülte el

31