Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1942-1943 (Szombathely, 1943)

Szombathelyt. Rogerius leírása szerint a sok vihart látott várost a tatárok rombadöntötték. A XIV. sz. elején az újjáépített városban letelepednek a ferencesek. 1407-ben II. János győri püspök kiváltságlevelet adott Szombathelynek, s ebben történik először említés Szombathely váráról, amely romjainak egy része a püspökkertben látható.

Az 1578. év fontos Szombathely történetében, mert a vasvári társaskáptalan hiteshelyi levéltárával együtt Szombathelyre kerül. A káptalannak és híteshelynek átköltöztetése nagyban fejlesztette a várost és életét. 1605-ben a Bocskay felkelés hajdúi Némethy Gergely vezetésével kifosztották és felgyújtották a várost és sok embert legyilkoltak. Ekkor pusztult el a város levéltára is tűz által, amelyet a németújvári várba mentettek át a Bocskay felkelés elöl. A város magisztrátusa (1644) Szent Flóriánt a város védőszentjének választotta, amelyet ma is körmenettel ünnepel meg. 1710 június 1-től 1711 február 23-ig pestis pusztította a város lakosságát és 2000-en meghaltak. A vész Szent Fábián és Szent Sebestyén napján alább hagyott s ennek emlékére 1711-ben fogadalmi kápolnát emeltek a mai Szentháromság-téren.

Hatalmas lendületet adott Szombathely fejlődésének az 1777-i év. Mária Terézia ugyanis 1777, február 17-én megalapította a szombathelyi egyházmegyét és kinevezi első püspökének felsőszopori Szily Jánost, aki lerakta a modern Szombathely alapjait. Gyönyörűséges Mária dómunk, püspöki palota, szemináriumunk megépítése a nagy szervező és építő Szily érdeme. Szily feltámasztotta az ősi Savaria dicsőségét, de új életre keltette a szombathelyi egyházmegyét is; emlékét csodálattal vési szívébe a késő nemzedék. A „nagy" nevű előd munkáját folytatták a kiváló utódok mint a város, mint az egyházmegye érdekében.

Ha visszatekintünk 1900 év távlatából, azt kell látnunk, hogy Szombathely polgárainak életét a sorscsapások tették küzdelmessé, de a hithűség, az élniakarás és áldozatkészség Savaria romjain új várost emelt, amelyről Vass József büszkén mondotta, „a Nyugat királynője." Azonban nem kell azt gondolnunk, hogy a gyötrelmek és szenvedések csak a múlté, hisz az 1900-'k év hajnala is véres ködben kelt fel a város felett. Az ősi Claudia Savaria sok fényt és pompát látott derűs égboltját is egykoron borúra váltotta az évszázadok vihara és a pompás savariai palotákat a földdel egyenlővé tették a húnok és elemek nem ismert hatalma. Bízzunk és reméljünk a századok Urában,

32