Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1942-1943 (Szombathely, 1943)

tartózkodása alatt gyakran időzött Savariában, azonkívül Valerius, Valentinianus és Gratianus császárok is. Nagy Konstantin Rausimodus szarmata királyon Nagytéténynél vívott nagy győzelme után 322-ben innen keltezi egyik rendeletét. Sok előkelő római polgár lakott a városban. Az ásatások alkalmával feltárt paloták maradványai mindmind a város fontosságát, előkelőségét igazolják. Előkelő római polgárok nyaralói rakták le a környező falvak alapjait: a hagyomány szerint így keletkezett Néró villájából Nárai, Septimiuséból Söpte; Herenniuséból Herény.

Vallási szempontból a város lakói a csaszárkultusz hívei voltak, de már a II. századtól kezdve a római gyarmatosok és katonák a kereszténységet is terjeszteni kezdték. A Diocletianus császár idejében lezajlott keresztényüldözések Savariában is áldozatokat követeltek. Itt nyerték el a vértanúság soha el nem hervadó koszorúját Szent Quirinus, Rutilus és két társa. Szent Quirinus sisciai püspököt Maximus praeses 309. körül Savariába, Amantius prefectushoz, Pannonia Prima helytartójához küldi ítélkezés céljából. Az ősz és agg püspököt, Scrabantián át megérkezve, Savariában Amantius prefectus elé állították, s ott keresztény hite miatt halálra ítélték. A továbbiakat így mondja el Szent Quirinus passiója: „Ekkor —- Amantius —■ kiadta a parancsot, hogy a többi szenvedéseken kívül, amelyeket már elviselt, az Isten szent papjának malomkövet kössenek a nyakára és a Sibaris folyó hullámaiba merítsék. Mikor a hídról a folyóba dobták, még igen sokáig úszott a víz színén és a körülállókkal beszélgetett, hogy az ő példája el ne tántorítsa őket, majd imádkozva elmerült. Testét nem messze attól a helytől, ahol elmerült, megtalálták, amiért ott imádkozóhely van. Magát a szent testet pedig a soproni kapu melletti bazilikában helyezték el, ahová nagyobb sokaság zarándokol kérni az ő pártfogását.“

Nagyérdemű és kiváló tudósok sokat foglalkoztak az antik Savaria értékes maradványaival és mindegyiknek hő álma volt, hogy a vértanú halált halt sziszeki püspök emlékére emelt bazilika romjait fellelhesse. A véletlen 1938- ban az új szeminárium építkezése alkalmával napfényre is hozta az értékes és művészileg is kiváló romokat. A bazilika, a 7 m hosszú apszissal együtt 47.40 m hosszú és 16.40 m széles és a maga idejében, a Kr. u. IV. század közepe táján, elképzelhető legdíszesebb belső kiképzésben részesült. A templom falát drága, csiszolt márványlapok borították, míg a padozatot rendkívül díszes és művészi

30