Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1939-1940 és 1940-1941 (Szombathely, 1941)

elemek gyakorlati katolikus életét, amely nélkül a felszentelt papok legnagyobb erőfeszítése mindenütt elégtelen, különösen pedig vallásellenes országokban.

Megemlíthető, hogy milyen fontos erőt és döntő szerepet játszik a felnőttek keresztelésével kapcsolatban maga a megkeresztelendő is, ugyanis, ha nem akarja felvenni, nincs az a hatalom, amely feladja neki, százszor is leönthetik a keresztvízzel és elmondhatják a formulát. Míg viszont a keresztelést pótolhatja a vágy is és ez elérhetővé teszi az üdvösséget. A keresztszülők és a bérmaszülők fontos szerepét, királyi papi méltóságát bőven tárgyalja a kánon 762—9. §-a, ezért mellőzzük. A bérmálás, amelyben az Isten gyermeke nagykorúságát éri el, komoly, férfias „királyi papi“ munkára kötelez.

Tudjuk, hogy a klérus a papszentelés által szegődik el, Krisztus lelkeket üdvözítő működésére, azaz a papi tevékenységre, és ez az eltörölhetetlen jegy kötelezi arra, hogy ne csak szeretetből, hanem az igazság jogcímén végezze azt. Hogy a világi hívek „királyi papi“ hivatásának eltörölhetetlen jegyét mi szerzi meg, erről szépen beszél Turini szent Maximus: „A krizma szent kenete szerzi meg nektek a papságot, vagyis a keresztség lelki fürdőjében és a bérmálási krizma felszentelésében lesztek papi nemzedék“.

Mivel Krisztus az egyedül igazi Pap, az egyedüli teljhatalmú közvetítő Isten és emberek között, természetes, hogy a pap mint közreműködő eszköz, csak Általa és Vele azaz nem külön, személyében függetlenül, hanem csak a misztikus testben élve és működve élhet papi hatalmával. így a püspök tanító és kormányzó hatalma rögtön megszűnik, ha elszakad a misztikus test látható fejétől. A hívő királyi papsága sem királyi papság többé, ha elszakad Krisztustól, az egyház testétől, mert hatalma csak ezzel kapcsolatban van.

Ebből az egységből, egy másik, az utolsó évszázadokban annyira elhanyagolt szoros kapcsolat folyik. Ez az összetartozás, a „királyi papság"-ot különböző fokban bírók egymásra utaltsága és egysége. Mivel a királyi Főpappal szoros egységben vagyunk, világos, hogy az egyes tagoknak az egymáshoz való kapcsolata is kell, hogy szoros legyen. Amint Szent Pál képlete szerint fontos az összes tagoknak a fővel való kapcsolata, szükséges, hogy az egyes testrészek sejtjei egymással is szoros kapcsolatban legyenek. Ez a tanítás 1900 év óta követeli, hogy noha van különbség az egymás alá- és fölé-rendelt tagok között, de azok szükségképen szeretetben kell, hogy összefüggjenek, hiszen egymásért élnek, egymásért vannak. Nem lehet itt zsarnoki kényuralom, hiszen az Úr Jézus éppen azt mondja, hogy az előkelőbbnek, a nagyobbnak azért van nagyobb hatalma, hogy a gyengébbnek szolgálatára legyen. Ezért nevezi magát az

38