Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1939-1940 és 1940-1941 (Szombathely, 1941)

ápolták, a következtetéseket is levonták belőle. Szent Ambrus ezeket mondja: „Miért evett (t. i. Dávid a papok kenyeréből), hacsak nem azért, hogy ezáltal bizonyítsa, hogy a papi eledel élvezése az egész népnek megengedett, vagy hogy mindnyájunknak a papi életet kell utánoznunk, vagy mert az egyház gyermekei mindnyájan papok. Ugyanis szent papságra kenettünk fel, felajánlván magunkat Istennek lelki áldozatul (Expoz. in. ev. sec. Luc. 1, 5 u 33). Szent Jeromos így beszél: Populus ipse quis est, nisi sacerdotalis? Unusquisque ungitur in sacerdotium spirituale" (De sacr. 1, 4 c. 1 n). Folytathatnék egészen a mai napig az egyház nagyjainak az idézését, a zsinatokon előcsillanó, vagy rejtetten meghúzódó tanúságokat, de ezekből is világosan látjuk, hogy az egyház elismerte a hívek papságát is a szentségi papság mellett, akik Krisztus főpapi tevékenységnek egy különös magasságban eszközei és segédei. A következtetést is levonhatjuk, hogy a katolikus egyháznak, azaz Krisztus misztikus testének összes tagjai, ha különböző fokban és rangban is, de részesek a Főnek „királyi papságában".

Mármost ki kell mutatnunk, hogy mennyire illik’rá „a királyi papság" a keresztény hívőre, másszóval, mi ennek a „papság" szónak a tartalma.

A meghatározás első része, a felsőbb hivatás világosan ráillik minden keresztényre, hisz a keresztségben és a bérmálásban eltörölhetetlen természetfölötti jel örökíti meg az örök Főpappal való egységbejutását. Mint hallottuk, ez a két szentség az, amely ilyen papi hatalmat ad a hívőnek, Az első által mintegy beleszületünk Krisztus papságába, a bérmálás által pedig nagykorúakká leszünk Krisztusban, és ez nemcsak lehetővé, hanem kötelezővé is teszi számunkra a misztikus test munkájában való részvételt, mint később hallani fogjuk.

Többet kell szólnunk arról, hogy miként szolgálja a laikus hívő az „ember és Isten élő kapcsolatát". Vagyis melyek az ő ténykedései, papi tennivalói, melyek megilletik őt e méltóságából kifolyólag.

Ahogy Üdvözítőnk minden szívdobbanása ezt a kapcsolatot szolgálta, melyet a keresztáldozata által állított helyre, így a misztikus Krisztus 1900 éves életének — ha lehet így mondani — minden szemrebbenése ugyanazt az élő kapcsolatot szolgálja. Tehát minden, Krisztussal élő kapcsolatban levő hívőnek annyi ilyen papi ténykedése van, szinte ahány csillag van az égen. E mérhetetlen, tág területű működés legkiválóbbjai közül csak egy-kettőt említhetünk meg a rövidség kedvéért.

Amíg a hívők élénken tudatában vannak, hogy micsoda jogok nem illetik meg őket (pl. nem misézhet, gyóntathat stb.), addig fontosabbnál fontosabb ténykedéseikről, kötelességeikről szinte fogalmuk sincs, vagy nem vesznek tudomást róluk. De nézzük csak e ténykedéseket.

35