Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1939-1940 és 1940-1941 (Szombathely, 1941)

tagjai az egyetlen Papnak. Ezekről mondja Szent Péter apostol: „szent és királyi papság" (Ebd. 20, 10). Már ebből is látszik, hogy nem szabad Szent Péter szavait csupán frázisnak tekintenünk. De nézzünk csak körül a második század apologetái között. Ireneus, mikor magyarázza, milyen jogon evett Dávid a papok kenyeréből, így igazolja: „Sacerdos autem scitus fuerat David apud Deum, quamvis Saul persecutionem faceret ei." Majd folytatja: „Omnes enim iusti sacerdotalem habent ordinem" (Contra Hereses).

Tertullianus már többet mond erről, sőt bizonyítékul hozza fel amellett, montanisták felé hajló felfogásával, hogy tilos a második házasság, amely az ószövetségben a papoknak tiltva volt: Nos autem Jézus, summus sacerdos et magnus patris, de suo vestiens (quia qui in Christo tinguntur: Christum induerunt) sacerdotes Deo patri fecit secundum Joannem. Certe sacerdotes sumus a Christo vocati". Talán még szebben fejezi ki a következő mondásával: „Hamisak lennénk, ha azt gondolnánk, hogy amit a papnak nem lehet megtenni, azt a híveknek szabad. Nemde mi világiak is papok vagyunk?" (Ezután megadja egyrészt a különbséget a felszentelt papok és a világiak között, bár egy kissé túlzóan, de a világiak jogaiba is belevilágít. „Egyházi tekintély adja meg a különbséget a (papi) rend és a nép között, a megszentelt rangot a felszenteltek gyülekezete (itt a presbiterek kézrátételére kell gondolnunk). Ha nincs ott a papok gyülekezete, magad is mutathatsz be áldozatot, és keresztelhetsz, magad papja vagy" (Exhort. Cast. 7). Ez a két apologeta nem valami különös sajátos tanításként mondja e szavakat, hanem mint ami mindenki előtt természetes, a hívek lelkében élő, és mindennapos szokások gyakorlata.

Rövidség kedvéért Orígenes több kitétele közül csak ezeket a nevezetes szavait vesszük a lelki papságról: „Akik papi szentségben és istenközelségben élnek, akik paposán cselekszenek és kiknek az Űr az osztályrészük, azok valóságban az Úr papjai és levitái, nemcsak akiket a papi gyülekezetben látunk ülni" (Hóm. in I. Jezu 9, 5).

Majd máskor, mikor a keresztény lélek égő áldozatáról beszél, amelyet egész életén keresztül bemutat az Isten oltárán; ezt mondja: „Ezek is papok, mert mindazok, akik a szent krizma olajával megkenettek (egészen biztos az összefüggésből, hogy a keresztségre és a vele kapcsolatos bérmálásra érti), papokká lettek, ahogy Péter is az egész egyháznak mondja: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet. Papi nép vagytok tehát, ezért léptek be a szentélybe". (Horn. in Lev. 9, 1).

Még az V. század nagy teológusainak írásaiból nézzünk egy-kettőt és lássuk, hogy a hívek ezen öntudatát később is

34