Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1939-1940 és 1940-1941 (Szombathely, 1941)

A protestánsok Kóré és társainak vádjait újították fel, mikor azzal támadták az Egyházat, hogy a kinyilatkoztatás alapgondolatát hamisítja meg, amikor külön papságot állít fel az egyetemes papság mellé, Nem vették észre, hogy ez a misztikus, egyetemes papság nem zárja ki a liturgikus papságot, melyre Isten a többiek vezetését, kormányzását és megszentelését bízta.

A papság különböző fokait talán a világi katonaság hasonlatával lehet legjobban illusztrálni. Az egyszerű közlegény, az őrmester, a százados vagy a tábornok mindegyik valóban és igazán katona, de azért lényeges fokozati különbségek vannak köztük. A tábornok el tudná látni pl. a közvitéz feladatát, hogy a lőporostornyot őrizze, de fordítva már semmikép sem. A keresztény papságnak is vannak lényegesen különböző fokai, és noha a megkeresztelt, azaz amint szent Jeromos mondja: ,,a világi emberek egyházi rendjét" felvevő, és megbérmált hívő részes a „királyi papságban" és az áldozópap a püspökkel szintén valóban és igazán „királyi pap." De amíg a püspök a teljes papi hatalmat bírja, és az áldozópap közvetlen alatta részese a „sacerdotium externumnak", addig a világit a „belső papság" illeti meg. Ez a „sacerdotium internum" is több, valóban papi tevékenységre jogosít fel, de nem ad hatalmat arra pl. hogy a bérmálás, bunbánat szentségét kiszolgáltassa, sem áldozatot nem mutathat be clyan értelemben, mint a püspök vagy az áldozópap.

Kevesen gondolnak arra, mikor szent Péter I. levelének 2. fejezetét olvassák, hogy a „regnum sacerdotium" szavai nem csupán valami szép költői képet jelentenek számunkra, hanem sokkal többet, valóságot, a Szentlélek-Isten kinyilatkoztatott csalhatatlan szavát. Hogy mit értett ezalatt az Anyaszentegyház, legegyszerűbben az atyák tanításából és a liturgikus élet 1900 éves szokásaiból elemezhetjük ki.

Szent Péter tulajdonképen, ha nem is tudatosan, Szent Pál Krisztus misztikus testéről szóló tanítását vezeti tovább, mikor e számunkra oly fontos szavakat mondja: „Ti is mint élő kövek, épüljetek fel rajta lelki házzá, szent papsággá, lelki áldozatok bemutatására..." (I, Pét. 2, 5). „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, szerzett nép vagytok... (I. Pét. 2, 9). Ilyen kifejezetten csak szent János evangélista beszél még a választott hívek királyi papságáról, mondván: „(Krisztus) megmosott minket saját vére által, és királysággá, papokká tett bennünket Istennek, Atyjának" (Apoc. I. 6). „(Az igazak) Krisztus papjai lesznek, és vele uralkodnak ezer esztendeig". Ezen szavakhoz jegyzé meg Szent Ágoston: „nemcsak a püspökökről és papokról mondotta ezt, kik már sajátosan is papoknak hívatnak az egyházban, hanem a hívőkről is, mivel

33