Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1938-1939 (Szombathely, 1940)
hogy a gyermekek tiszteljék, szeressék Jézus Szívét és apostolkodjanak a családban jó példájuk, imádságuk és a Jézus Szíve sajtó terjesztése által. Tömegmozgalomnak indult a Szívgárda, mert minden gyermeket Jézus Szíve gyermekévé akart tenni és minden családot Jézus Szívéhez vezetni. Mint nagy lelkipásztorkodási keret akart a lelkipásztorok mellé áilani, hogy benne a legszerényebb körülmények között is foglalkozhassanak a gyermekekkel és a családdal” (A Szív 1940. III. 23.). Az Űr Jézusnak is oly nagy a szeretete a kicsinyek iránt és oly sokra becsüli őket, hogy mindazt, amit azoknak teszünk, úgy tekinti, mintha Neki tettük volna: „Aki befogad egy ilyen kisdedet az én nevemben, engem fogad be” (Mt. 18, 5). A gyermekek tehát Isten országának igazi becézett kedveltjei. Ha velük vesződünk, törődünk, őket a keresztény nevelés áldásaiban részesítjük, Isten előtt a legérdemesebb munkát végeztük és bő áldását, pártfogását vonjuk mind magunkra, mind szeretteinkre. Apostoltnevelő célunk elérésére két eszköz ígérkezik alkalmasnak: történeti elbeszélést és a játékot. Nem azt akarom mondani, mintha tőlünk származnék ez a gondolat. Nem. Mi csak azoknak útjain járunk, útmutatása szerint igazodunk, akik többet láttak, többet hallottak az életben, s így szerzett tapasztalataikat nemcsak maguknak tartogatják, hanem hogy úgy mondjam közprédává, mindenki számára hozzáférhetővé teszik. Tehát egyik eszközünk az apostoli lelkűiét elmélyítésére a gyermek lelkében, a történet. Szándékosan mondom: történet, nem pedig mese a törpékről, óriásokról, tündérekről stb. Hellyel-közzel ezeket is használhatjuk, de ha kizárólagosságról akarunk beszélni, akkor azt inkább vitathatnók a történet, mint a mese részére. (Kevés átalakítással használhatnék a magyar népmesék Benedek Elek stb. gyűjteményeiben.) A mese legfeljebb a gyermek képzeletvilágát foglalkoztatja, de vallási érzelmeket felkelteni és akaratát ilyen irányban megindítani már nem alkalmas. A mese nagyon érdekli a gyermeket, mivel természetének megfelelően életet s elevenséget lát benne. Olyan világot tár eléje, mely időhöz, térhez, természethez s a gondolkodás törvényeihez nincsen kötve, de csak bizonyos ideig. S ez a bizonyos idő egybeesik az iskolábalépés idejével. Ezen túl már ő is a való életet keresi, szívesebben hallgatja az olyan elbeszéléseket, amelyeknek valós színezetük van s a gyermekkorból veszik tárgyukat. A gyer-21