Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1938-1939 (Szombathely, 1940)

meknek ez az érdeklődő megnyilatkozása körülbelül a Szívgárdába való lépés, helyesebben a felvétel előtt jelentkezik.

Az Actio Catholica-nak az idei célkitűzése — amit a Szívgárdában is meg kell valósítani — ismét csak a való életből vett elbeszéléseket helyezi előtérbe. Olyan a munkaterv is: „Világiak Krisztus országáért“, amit csak ilynemű elbeszélések segítségével hozhatunk közel a gyermek lelki világához. Ezek színesen előadva oly tárgykörben mozognak, hogy képesek apostoli missziós lelkületet felébreszteni a gyermekben és ilyen irányban megindítani akaratukat. Öntudatossá lesz a gyermekben: nekem is kötelességeim vannak az Egyházzal szemben, nekem is elő kell segítenem jó példával, imádsággal az Egyház megvédését és terjedését.

Másik apostolnevelő eszköz a Szívgárdában a játék. Annál is inkább tág tere nyílik az apostolkodásnak, mivel a játék annyira összenőtt a gyermekkorral, hogy e kettőt nem lehet egymástól elválasztanunk. Igaz, a játék főkép abban segít bennünket, hogy a gyermek előtt kedvessé tegye a gárdagyűlést, élményt teremtsen belőle a gyermek számára és így megfogja a gárda részére; de alkalomadtán, sőt majdnem mindig alkalom nyílik apostoli lelkűiét kifejlesztésére és elmélyítésére. Játékkal néha átismételhető és elmélyíthető a történet tartalma. (Pl. 1. Gárdavezető 1939. XIV. évf. 1. sz. Papp Irén: A kis feltaláló.)

Ez a célunk akkor is, amikor súlyt helyezünk arra, hogy játék közben a gyermek gyakorolja társaival szemben az alázatosság, az önmegtagadás, a lemondás erényeit. Hogy miben nyilvánuljon meg, az már a játékoktól függ. így sikerül megvalósítanunk, hogy a gyermek talán tudta nélkül is apostoli cselekedetet végzett, hiszen áldozatot hozott másokért. Természetesen ez a cselekedet nem avatja kész apostollá a cselekvőt, ez csak a kezdete egy jövendő apostoli életnek.

Ránk vár a feladat, hogy ennek az apostoli életnek magvait elhintsük a gyermekek lelkében, s később a fejlődő hajtásokat nagy gonddal, odaadással ápolgassuk, bogy így Isten kegyelmével és a mi erőnkből rövidesen ,,egy akol legyen és egy Pásztor“.

Dalos István.

22