Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1937-1938 (Szombathely, 1939)

Szent László is hitt a magyar vér erejében, de hitében nem állt meg itt, hanem tovább ment az oltárig, a kehelyben rejtőzködő Isten-vérig és hitt a szentségi Vér misztériumában.

Ez a mi hitünk is Testvéreim! Szent László, Szent István, Hunyadi, Rákóczi hite. És ki meri magyarságunkat kétségbe vonni? Kik ontották vérüket a kánok ellen? Kik szenvedtek ezerszámra a török háborúkban? Kik dobták oda életüket ezért a megszentelt földért, mikor a labancok dúlták hazánkat?"

(Bella László.)

❖

Kis szent Teréz és a papság c. dolgozatból:

„A XIX. században csak úgy mint manapság vallási téren kor- és egyúttal kórtünetként jelentkezett a materializmus, amely sajnos a papság gondolkozásmódját is megmételyezte és aminek eredményeként kialakult a XIX. század „deformáitkereszténysége", amely megengedettnek tartotta a boldogságnak nem annyira a túlvilágon, hanem inkább itt a földön való keresését és megelégedett a tartalomnélküli, csak a külsőségekhez ragaszkodó látszatvallásossággal.

Ennek a kornak a szülötte Kis Teréz és éppen ezért természetfeletti vílágszemiéietével és életével felkiáltójelként emelkedik ki a XIX. de a XX. század anyagias, földi paradicsom után sóvárgó hívei és papjai fölé.

Kis Teréz nagysága éppen ebben van; hogy szakítani tudott kora anyagiasságtól deformált látszatvallásosságával azzal, hogy életének súlypontját nem ide a földre, hanem a túlvilágra, az örökkévalóságba helyezte.

Római utazása alkalmával láthatta előkelőségükkel, gazdagságukkal, érdemeikkel dicsekvő zarándoktársait, de a hiúság és vágy hasonlók után nem zavarta meg lelkínyugalmát, sőt ezek látása — mint maga mondja — „nemhogy elkápráztatott volna, hanem mint a füst, úgy tűnt fel", mert átéreztem azt, hogy a gazdagság nem jelent mindig boldogságot" és „hogy az öröm nem a minket környező tárgyakban található meg, hanem a lélek mélyén székel".

Kis Teréz függetlenítette magát a föld múló javaitól, áe tovább ment: függetlenítette magát az emberektől, az emberek véleményétől is.

Kora anyagiasán gondolkozó keresztényei tartalomnélküli vallásossága külső megnyilvánulási formáit a „mit szólnak hozzá az emberek" elv szabta meg: Kis Teréz cselekedeteit pedig a „mit szól hozzá a jó Isten" elv irányította, mert megértette, hogy „nem vagyok senki más a valóságban, csak az, akinek a jó Isten tart engem" és hogy az igazi boldogság és az örök dicsőség elnyeréséhez nem világraszóló tettek végrehajtása szükséges, hanem ellenkezőleg az, „hogy az ember rejtőzzék el mások elől, hogy a teremtmények semmi tudomást se vegyenek róla", de rejtőzzék el „önmaga elől is úgy, hogy

31