Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1937-1938 (Szombathely, 1939)

rövidéletü lesz világrengető elgondolása, ha az ifjúság nem vállalkozik arra, hogy azt magával vigye a későbbi iránytmutató, iramot diktáló vezetői állásaiba.

A szemlélődő ember, a pap látja a megváltozott világképet és a már megtörtént változásokból egyre jobban következtet arra, hogy az igazán nagy változások csak ezután következnek még. Hisz az élet minden vonatkozásában forrongás és vajúdás van, mindenhol valami más, valami új akar születni és még egyáltalán nem látható és nem is sejthető, hogy szörnyszülött jön-e e világra vagy egészséges gyermek. A pap ugyan tudja, hogy sem egyikkel, sem a másikkal nem zárul le az események sora, de hogyan értesse ezt meg a világgal, amely a szörnyszülöttől azt várja, hogy az egészséges gyermek szerepét játssza meg.

A bajok orvoslására csak egy mód van: vissza Krisziushoz/‘ (Farkas Imre.)

*

Idézetek a Szent Lászlóról szóló beszédből:

,,A magyarokat szent István megkeresztelte ugyan, de szellemüket, eszméiket még nem hatotta át a keresztvíz. A magyarság harcias lelkületének idegen volt még a keresztény gondolat. A magyarság egén még ott ragyogtak a pogány hősök csillagai és a nép azt hitte, hogy a kereszténységben a vitézségről és a hősiességről le kell mondania. A szent Istvánt követő gyenge királyok alatt újra meg újra megindultak a lázítások a keresztény hit ellen. Azt suttogták, hogy a kereszténység megölője a magyar fajnak, útcsinálója az idegen befolyásnak. Nem lehet tehát jó magyar, aki keresztény.

Ekkor jött szent László, a talpig magyar, hős katona, minden magyar vitéz eszményképe és felvette a harcot a hit ellenségeivel szemben. Fegyvere volt a kereszt, a rendíthetetlen hit és élete példájával győzött az Egyház ellenségein. A magyar vitézek lelkesedve gyűltek szent László köré és tűzön-vizén át követték őt. Csodálták bátorságát, de sokan csak most vették észre, hogy királyuk abból a hitből meríti erejét, amelyet ők megvetettek. Csak most látták őt közelebbről éjjeken át virrasztani a kereszt előtt. Szent Lászlón keresztül lassan szívükbe lopódzott a hit és megtalálták az utat az igaz Istenhez.

Mint egykor szent István halála után előbujtak a berkekből a pogány táltosok, úgy jönnek most is a fajnak, a vérnek hamis prófétái: Vigyázzatok Testvéreim! Legyetek óvatosak! Mert igaz az, hogy szeretnünk kell a fajunkat és bíznunk kell a magyar vér erejében, de mi nem állhatunk meg itt, nekünk tovább kell mennünk. Szent László is hitt a magyarság erejében és ez a hit vele volt a trónon s kísérte a csatatéren. De szent László nem állt meg hitében a fajnál, nem állt meg a nemzet erejénél, hanem tovább ment Istenig, minden nemzet, faj, fajta, törzs és ember Istenéig, trónusáig.

30