Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1937-1938 (Szombathely, 1939)

nehezebb idők voltak, mint napjaink. A szent emberré levés nem az idők és körülmények kedvező összejátszásának az eredménye, hanem az ember kemény együttműködése a kegyelemmel. Régen is azok lettek szentekké és ma is azok lesznek azzá, akik az Egyház parancsai szerint élnek, eszközeit használják. Ezek pedig régen is, ma is ugyanazok. Bizonyos szempontból ma talán könnyebb szentté lenni, mint régebben. Ma ugyanis a világ sokkal nyíltabban mutatja meg magát, mint az elmúlt időkben, azért sokkal könnyebb is észrevenni, mi jó, mi rossz, mi Istennek tetsző, mi származik a gonosztól. A baj azonban nem is a világ erős kísértéseiben van, mint inkább az akarat gyengeségében. Hiányzik a szilárd alap: az erős hit és hiányzik a hajtóerő: az áldozatos szeretet.

Sokan azt mondják, hogy nem érdemes ma szentnek lenni. Ma az ököl jog korszakában nem becsülik meg az életszentséget, Ma csak az erőszakosak és a protekciósok érvényesülhetnek! A szerény ember sorsa ma a jogtalan elnyomás, a háttérbe szorítás. Teljesen a laikusok ellenvetése! Először is a szentséggel járó kemény munkálkodásért nem a világtól, hanem Istentől várunk elismerést, jutalmat. Az is tévedés, hogy a világ nem becsüli meg az életszentséget, mert még elég szép számmal vannak, akik már az életszentségre törekvést is mély tisztelettel respektálják, még inkább az elért pozitív eredményeket. Hisz ez is egyik alapja a paptiszteletnek. Az életszentség célja nem a földi érvényesülés. Aki ilyen szempontból ellensége az önmegszentelődésnek, úgyis messze áll attól, hogy ellenvetéseit illetékeseknek tartsuk. Különben meg a szentségre törekvőknek meg kell érteniük Krisztus szavát, hogy amint Öt üldözték, úgy követőit is üldözni fogják, és csak természetes, hogy a papokat fokozott erővel támadják, hisz ők toborozzák Krisztus követőit illetőleg tartják meg az embereket Krisztus körül. Krisztus komoly követője a világ hálátlanságán nemcsak hogy el nem keseredik, de még csak nem is csodálkozik! . .,

Az elmélkedés (imaélet) c. fejezetben:

Úgy meglátszik a papon, hogy az imádság embere-e! Egy térdhajtás, egy keresztvetés, testtartás az imádság közben, csak egy-két szó a lelki dolgokról, — hát még a szentmise végzésének módja —i nagyon jól elárulja már, hogy a papnak milyen a hitélete, buzgó, imádságos ember-e, vagy imagép. Nem tudom, a világi hívekre jó hatással lehet-e a pap únott, teljesen közömbös és léleknélküli arckifejezése, a megszokottság és jólbegyakoroltság lendületnélküli tevékenykedése egy temetésen, házasságkötésnél, keresztelésnél vagy éppen misézés közben ...

A pap negativ kötelességeiről:

... A pénzt tekintse a pap olyan szükséges rossznak, amely nélkül ma a földi életet nem lehet berendezni... Ne legyen pazarló, de fösvény sem a pap. Tudnia kell, hogy a papra három súlyos veszély leselkedik: a tisztátalanság, az iszákosság és a

27