Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1937-1938 (Szombathely, 1939)
Idézetek a mult évi munkákból Az Eucharisztia a mi lelki táplálékunk c. munkából. Hogy valóban azt akarta Krisztus, hogy a mi lelki táplálékunk legyen, azt mutatja már a kenyér és bor szín is, amely alatt a szentséget szerezte. A kenyéralak mutatja, hogy Krisztusnak szándéka e szentséggel elsősorban az volt, hogy lelkünk tápláléka legyen. Mert hacsak az lett volna Krisztus szándéka, hogy Őt a szentségben imádjuk vagy körmenetekben ünnepélyesen körülhordozzuk, akkor talán megfelelőbb módon valamely drágakő vagy gyöngyalakban maradhatott volna köztünk. Ez egy állandóbb, kimagaslóbb szentségi szín lett volna. De Ö nem azt választotta, hanem a kenyér és bor alakját. Miért? Mert lelkünk tápláléka akart lenni! Kenyeret és bort választott Krisztus. Azért mert a kenyér az ember legközönségesebb mindennapi tápláléka. Ezt soha meg nem únjuk, ezt minden más eledellel együtt magunkhoz vesszük, e nélkül meg sem lehetünk. A kenyér még a legszegényebb népnek is tápláléka. Ezért kiált a proletár is kenyér után, s azt hangoztatjuk minden szociális gyűlésen, hogy kenyeret kell juttatni minden embernek. A bor pedig keleten, Krisztus szülőföldjén, ■—< ahol a víz sokszor élvezhetetlen, — a mindennapi ital vízzel keverve. Tehát ebben is Krisztus a mindennapi italt választotta szentségi színnek. A Miatyánkban is nap-nap után imádkozzuk, hogy a: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma . ..“ A Szentatyák értelmezése szerint ez a kenyér az Úr imádságában nemcsak a földi kenyeret, hanem a lélek táplálékát, az Eucharisztikus kenyeret, az Úr testét is jelenti. Ezért mondja Szent Máté szövege: Életünkre szükséges kenyeret add meg nekünk ma. (Göcze István.) * ,,A klerikusok kötelességei az Egyházi Törvénykönyv alapján" című műből: .. . Végül emlékezzünk meg néhány esetleg felmerülő ellenvetésről! Vannak, akik azt mondják, hogy manapság nem lehet szentnek lenni. Ma olyanok a viszonyok, a papnak annyi helyen és annyira különféle emberek közt kell megfordulnia, hogy lehetetlenség szetnek lenni. — Valószínű, hogy az ilyen mentegetőzésekkel előállók maguk sem komolyan gondolják, amit mondanak. Nagyon jól tudják ők is, hogy minden kornak megvoltak a sajátos nehézségei. A középkorban semmivel sem volt nehezebb szentnek lenni, mint napjainkban. A kereszténység első, véres üldözésekkel teli századai meg éppen jóval 26