Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1937-1938 (Szombathely, 1939)

— De Uram, legalább azt tedd meg, hogy Te menj elől, így nem érzed annyira a szagukat.

— Menj ahogyan mondtam — parancsol rá István. Hordják a halottakat. Néha egy könnycsepp hull a

Nagyúr szeméből rájuk. Nincs idő most letörölni a fájdalmat, de kár is volna vesződni vele, úgysem látja senki.

Lassan megnyugszik István is. Valahányszor rátekint a halott vitézre, akit ő keresztelt meg, szívét valami nagy béke szállja meg, mert úgy érzi, hogy a kiöntött magyar vér, amely honi talajba, hullott, már termi a gyümölcsöt.

Fazekas László.

25