Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1937-1938 (Szombathely, 1939)

csata nem a mi küzdelmünk volt, hanem az igaz Istené és a ti költött isteneteké. Legyen vigasztalásodra, hogy vitézül küzdöttél, de lásd be, hogy a nyers erő nem mindig elegendő. Te fejnélkül küzdöttél és csak önmagadban bíztál; ugye megérted, hogy így nem lehet egy népet a boldogulás útján vezetni.

Amikor hazajöttek a gyászmagyarok a német földről, és Gejza nem akart bosszuló sereget vinni nyugatra, ti voltatok az elsők: Koppányok, akik lázadoztatok Esztergám ellen. És most még azt sem vártad meg, hogy csendesen kimúljék, hanem gyöngeségét felhasználva támadtál ellene.

A Mindenható keze azonban belenyúlt ügyünkbe, hogy a saját vesztedre tanuld meg Koppány: minden becsvágynak, szenvedélynek el kell ott törpülnie, ahol egy nép életéről és jövőjéről van szó.

István nagyot sóhajt, úgyhogy a páncél is beleropog. Látszik rajta, hogy feszíti valami belülről s ez a nagy temetés jobban facsarja szívét, semhogy örülni tudna győzelmének.

Varjak szállnak el fölötte és ijedten kárognak: kár . .. kár. István fölnéz rájuk és sóhajtja inkább, mint mondja:

— Kár. Kár volt neked Koppány fegyvert fogni a testvér ellen.

Néz maga elé és mozdulatlan áll. Ki tudja mii forgat fejében a népéért aggódó Nagyúr. Csak akkor eszmél föl, amikor nem messze mögötte fölkiált valaki:

— Csapjátok agyon.

István önkénytelenül hátra néz. A halottvívők körül nagy a tolongás. A saraglyán úgy látszik, a rázástól magához tért egy sebesült, de kopasz feje elárulta, hogy Koppány pogányái közé tartozott a szerencsétlen.

Többen megsajnálják, hiszen olyan szánalomraméltó. Csak a szeme árulja el, hogy még benne a lélek, egyébként nincs talán egyetlen ép rész sem benne.

De egy hosszúlábú vitéz ott a többiek mögött hangoskodik, hogy agyon kell ütni a pogányt, ki kell irtani őket az utolsó szálig. Már emeli is a fokosát.

— Megállj — kiált rá István és szeme villámokat szór. Egy pillantással végigmérí a zörgőcsontú katonát, azután már ismét a régi. Szelíden hajol a beteg fölé és kérdezi tőle:

— Kinek a törzsébe tartozol?

— Hubáéba — suttogja elhaló hangon amaz.

— Szóval Koppány seregében küzdöttél?

23