Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1936-1937 (Szombathely, 1938)

A megismeréseknek ilyen lehetőségei kétségkívül azzal magyarázandók, hogy a XIX. század kétségeket támasztó szelleme most ért le a faluhoz.

A tény az, hogy ez a szellem megjött, sok jó hatást gyakorolt a falura, sok ósdi elmaradottságot szüntetett meg, de sok máson, legfőkép a vallásos élet ellanyhulásán kívül létrehozta az előbb vázolt csonka következtetést is, amelynek egyik gyakorlati folyománya az lett, hogy a falusi ember a középosztály életét követeli magának egyre nagyobb fokban, annak kényelmi berendezkedéseit, szórakozásait akarja utánozni. Megnyilvánul ez az igényfel - fokozás a divatos ruházkodásban, újságolvasásban, rádiózásban, egészen modern, tehát semmikép sem nekik írt könyvek olvasásában, nem falusiak számára írt színdarabok előadásában, mozik látogatásában, általában a szórakozásban, Tagadhatatlan, hogy sok előnye van ennek a többet kívánásnak, de az is biztos, hogy sok szép régi emléket rombolt le ez az új törekvés és ma is állandó a veszély, hogy újabb és újabb értékromboló szokásokat alakít ki.

Különösen veszély ez a fiatalságra! Azért is, mert éppen természeténél fogva a fiatalság az a korosztály, amely állandóan újítani akar, és ezért szívesen mond le néha régi értékekről, sőt nem egyszer éppen ez az újítás célja, de veszély — különösen manapság azért is, mert a mai fiatalok már nem emlékeznek a háború előtti időkre, az akkori szokásokra, azért nem is köti a régiekhez olyan szoros kapocs, mint az öregebbeket.

Egyik faluban pl— hogy az elmondottakat konkretizáljam — a helyzet a következő: Vasárnap litánia után a fiatalok eltűnnek a faluból és csak estefelé jönnek haza. Addig a közeli hegyekben, erdőkben töltik az idejüket: ott „szórakoznak.“ A szórakozás ezen módja egészen újkeletű.

Nem is olyan régen a fiatalok még az öregek előtt szórakoztak. Ekkoriban a serdültebb nemzedéknek ép úgy megvoltak sajátos játékaik, mint a kisebbeknek, a fiúknak ép úgy, mint a leányoknak. Akkoriban litánia után nótázástól, kiabálástól, énekszótól és muzsikától volt hangos az utca. Minden fiatal talált magának szórakozási lehetőséget. Akik nem játszottak, azok párosával sétálgattak le-föl az utcán. Minden a szülők szeme előtt történt: az öregek a ház előtt apró székeken, padokon vagy kidöntött fatörzsön üldögélve figyelték gyerekeiket és így a maguk fiatalságából sok régen elfelejtett boldogságot loptak vissza.

35