Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1936-1937 (Szombathely, 1938)

erősen ingadozni kezdett, de a kedvezőbb értékesítési lehetőségek, a múltnak egészen friss emlékei, leginkább pedig a még komolyan vett vallásosság — legalább is nálunk — nem engedtek meg nagyobb kilengéseket: a munkás csak saját munkaadójával állt szemben, de nem általánosított.

Ma már más a helyzet! Már nemcsak helyenkinti ellentétek vannak munkások és munkaadó közt, hanem az egyetemes munkásosztály áll szemben a közép- és felsőosztállyal. Falut gondozó papok aggódva állapítják meg, hogy ha törésre kerülne a sor, a parasztságnak jelentékeny része szembefordulna ,,az urak“ társadalmával — ahová a papot is odasorozzák, — vagy jobb esetben tétlen semlegességet mutatna és csak kevés lenne olyan, aki határozott színvallással vezetői mellé állna. Ennek oka nemcsak az a közismert tény, hogy a falusi ember vezető nélkül nem igen tud valamit is kezdeményezni, hanem az is, hogy az a tisztelet, amellyel eddig tanult vezetőire felnézett, ma már jelentősen lecsökkent vagy egészen meg is szűnt és kísebb-nagyobb fokú ellenségeskedésnek, esetleg gyűlöletnek adott helyet. Annyit mindenesetre eredményezett ez, hogy a falusi ember gondolatvilágából eltűnt az alacsonyabbrendűség keserű tudata, de egyben eltűnt az alárendeltségi viszony kötelességeket diktáló szem előtt tartása is. Észrevette a falusi ember, hogy azok, akiket eddig mint meg nem közelíthető nagyságokat ismert, a lehető legszorosabban őrá, az egyszerű munkásra támaszkodnak, az ő munkája gyümölcséből élnek, vagy egészen konkréten: az ő szavazatai által lesznek képviselők.

(Azt monják, a történelem megismétli önmagát! Nem a római panem et circenses követelőinek gondolatvilága újul itt föl?)

Ennél tovább azonban — sajnos — nem ment, és nem állapította meg, hogy ő viszont ép úgy rá van utalva a fölötte állókra, mint azok őrá. Talán meg tudta volna csinálni ezt a következtetést is, ha keserves csalódásokból leszűrődő keserű tapasztalatok nem érték volna ép azok részéről, akiket eddig nagyoknak, minden körülmények közt fölötte állóknak ismert. Azonban sok esetben rájött, hogy a közéleti nagyságok, a közép- és felsőosztály tagjai messze állnak attól a képtől, amelyet ő alkotott róluk, sok esetben megismerte azokat a hátsó gondolatokat, amelyek az „urak“ tetteit mozgatják, igazi színben tűntetik föl.

34