Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1936-1937 (Szombathely, 1938)
lőtte is, csak a koldus hangja maradt a régi csengő, örömteli hang. De ő mindezt nem nem vette észre. Nem vette észre, hogy a régi, idősebb utasok elmaradtak és helyüket újak töltötték be. Nem vette észre, hogy a szerecsen fiú már férfiúvá serdült. Az éveket nem számolta. A márványtábla alatt oly gyorsan osont az idő, hogy észre sem vette. Csak arra figyelt fel, amikor egy napon nem kapott ebédet. De elintézte magában: „Nem értek rá, hát nem hoztak.” De az ebéd nem jött meg másnap, és nem jött meg harmadnap sem. „Nem baj — nyugtatta meg magát a koldus — kis mindennapi kenyérre csak telik az összekoldult garasokból is.” Ám a szerecsen úgy látszik végleg elmaradt. Elhatározta hát a koldus, hogy kérdezősködik róla egy arra járótól, akinek Jézus nevére felcsillan a szeme. Hamarosan adódott is rá alkalom. A megkérdezett fiatal férfi egy hirtelen pillantást vetett a kapunál őrtálló katonákra, és hogy azok nem figyeltek oda, sietősen súgta: — Keresztényüldözés van! — és gyorsan tovább ment. A koldus nem tudta, mi az a keresztény, de úgy gondolta, hogy csak jó dolog lehet, ha az ő ebédhordó barátja kapcsolatban van vele. És üldözik. Hát azért nem tud neki ebedéet hozni. Talán már el is fogták? Talán már börtönben is ül . . .? Sajnálta! Este a piros mécsek előtt ezt is megemlítette Jézusnak. Megint múlt az idő. Egy kora reggel katonák jöttek. Alacsony, sovány embert vezettek megkötözött kezekkel. Fekete hajába már ősz szálak vegyültek. Arca halvány volt, de sem a gonosztevők vadsága, sem az elítéltek halálfélelme nem volt rajta felfedezhető. A koldus szokásához híven ezeknek is odakiáltotta: „Jézus Istenre kérlek benneteket, könyörüljetek meg rajtam”. A rab hirtelen feléje fordította arcát. Barna szemeiből szinte ölelő melegség áradt a koldus felé. — Ez is keresztény — mondotta egyik katona, és kilépett a sorból, A koldust durván vállonragadva előre tuszkolta. — Indulj! A koldus a rab háta mögött bicegett a menetben. Kimentek a kapun. A koldus nem értette a helyzetet, ö keresztény? Azt sem tudja, kik azok! 30
