Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1936-1937 (Szombathely, 1938)

Tanulmányait mindvégig kitűnően végezte és tegyük még hozzá, hogy élvezettel és szeretettel.

Hihetetlen akaraterő és szorgalom volt benne. A szeminárium könyvtárát ő rendezte újra. Utolsó vakációjának nagy részét az öreg fóliánsok között töltötte. Egy új katalógust is akart készíteni és azért minden könyvről maga írta fel az adatokat. A kartotékot, amely igen megkönnyítette volna munkáját, kézbe sem vette, mert egész pontos munkát akart végezni.

De a keresztről is szeretnék megemlékezni, mert ezt is felvette és bátran merem mondani, hogy panasz nélkül hordta. Törékeny volt a teste. Az idegei sem voltak valami erősek, ezért volt talán kétszeres erőre szüksége a nehézségek elviselésében. Betegségét is úgy tekintette, mint a jó Isten akaratát. Tudta, hogy meg kell halnia, de csak egy aggodalma volt, az édesanyját féltette és sajnálta. Önkénytelenül is aZ isteni Mester jut eszembe, akinek utolsó óráiban az édesanyjára volt legtöbb gondja.

És most végül minden meghatódottságot leküzdve, amelyet eltávozása fölött éreztünk; próbáljuk mosolygó arccal egy utolsó istenhozzádot mondani neki: sokára tán, de nem örökre — mert bízunk a nagy találkozásban —, kedves Ferenc testvérünk Isten veled!

Fazekas László.

22