Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1933-1934 (Szombathely, 1934)
26 üresen odaállni a szomjazó lelkek elé. Mit hoztál Krisztus fiatal papja nekünk szenvedő, nyomorgó, keseredett szívű embereknek? Hoztál-e balzsamot sebeinkre? Hoztál-e megértő, lankadatlan szeretetet? Mienk akarsz-e lenni teljesen; nekünk akarsz-e Szolgálni a sírig? — Nem akarunk szomorú „nem“-mel felelni ezekre a kérdésekre. Addig is várunk és készülünk! Várunk a Mester elbocsájtó szavaira: „Euntes in mundum universum.“ Várjuk a pünkösdi csodát, hogy mi is kimehessünk a világ piacára és hirdethessük a feltámadt üdvözítőt. Várjuk a kürtszót, mely harcba hív minket. Harcolni az ördög táborával a lelkek uralmáért. Készülünk! A kápolna és a tanulószoba az a két terep, ahol mi harcolunk. A szív és az ész csatája ez. Nem egymás ellen. Nem! Az „alter Christus“ számára készül mindegyik jó alkatrésznek... A sacellum szent magányában megüli a szíveket a boldog csend. A „pusillus grex“ feszes vigyázzban őrséget áll a Királyok Királya előtt. Az örökmécs haloványpirosan imbolyog. Percenik néha-néha egyet. Csend van. A szívekből melegen bugyog a szeretet az oltár felé... Percek zuhognak így a múltba az örökkévalóság számára... És mi fennakadva csüngünk az isteni Szíven ... De azután felveszszük a munkászubbonyokat. Munkára lendül sok-sok ifjú kar. Megyünk vidáman dalolva. Fölfelé törekszünk. Fel az Isten hegyére... Botorkálunk, küzdünk, fáradunk, de a hatalmas Lakótárs támogat, vezet bennünket. Ez a mi életünk: Krisztussal Krisztusért! Nagy Ferenc elnök.
