Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1933-1934 (Szombathely, 1934)

December 1-re

Ma újra itt van elseje, múlnak a heteik, hónapok, a tél kopog szobám falára, s egy hónap múlva meghalok.

Mi egy hónap, ki tudja azt? ki tudja honnan merre megy Időnk: a Gyors Lovas, s utána suhannak múló ezredek?

Évezredek suhannak el, fakadnak millió rügyek, s a Gyors Lovasnak mind közömbös: üget tovább, tovább üget.

Fakadnak álmok, s vágyaink szentelt tűzében új szavak, amikre nézünk s perc se múlik, már kongva némán hangzanak.

Fogannak eszmét milliók, ontják ki érte vérüket, s a vén Lovas rájuk tiporva vakon, vakon tovább üget.

Üget, üget, nincs irgalom, mögötte száz jaj elmarad; ő csak rohan a világvégig és hátranézni nem szabad.

Üget, üget nincs irgalom, mert úr fölötte is a Kéz, amely kinyúl és összezúzza, ha visszanéz, ha visszanéz.

Bontó Ernő.