Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1933-1934 (Szombathely, 1934)

Az 1933—34. év története

Most amidőn „Jelentésünket“ az elmúlt év végzett munkájáról kibocsátjuk, szeretettel ajánljuk azt a Sz. Á. E. összes tagjának. Célom volt minden egyes gyűlésről áttekinthető, rövid ismertetést adni, hogy mindazok, akik az Egylet ügyét és munkásságunkat támogatásukkal elősegítik, lássák, hogy a kitűzött célunkat, erőinkhez képest megvalósítottuk. Kérjük, hogy fogadják „Jelentésünket“ olyan szeretettel, mint amilyennel azt összeállítottuk.

Tisztelendő elnökünk jól átérezte, hogy a mostani időkben egyletünknek milyen munkásságot kell kifejteni. Ezt igazolja célkitűzése, amelyben a Katolikus Akcióba való bekapcsolódását tűzte ki; különös tekintettel a szociális kérdésre és a katolikus sajtóra. Mert ha van jó sajtó, akkor van már hirdetője a katolikus eszméknek és azoknak az eszközöknek, amelyekkel a mai nehéz viszonyokból lehetséges a kiút.

Célunkat képességeinkhez, a körülményekhez és időnkhöz képest meg is valósítottuk. — Az év folyamán 15 gyűlést tartottunk: 3 dísz-, 10 rendes- és 2 missziós-gyűlést. Lefolyásuk rövid ismertetését a következőkben adjuk.

Díszgyűlések.

1933. december 24-én, Szentestén.

Ünnepélyünkön szeretett Atyánk, Püspök Urunk őexcellenciája is megjelent a Főtisztelendő Székeskáptalan tagjai kíséretében.

Az est műsora a következő volt: „Puer natus est“... Gregorian. Énekelték a kispapok. „Karácsony kell nekünk.“ írta és szavalta: Káldi Gyula I. é. Ünnepi beszéd. Mondta: Iványi Dezlső V. é., a Sz. Á. E. elnöke. Szerető, meleg, szívből jövő szavait, a „szentév“ átér zésének fényes bizonyítékaként tekinthetjük, amelyekkel hallgatóit lélekben el akarta vezetni az első Karácsonyest színhelyére. Händel: Largo, hegedű-duett harmonium-kísérettel. Előadták: (hegedű I.) Görög László III. é.; (hegedű 11.) Horváth Ferenc 11. é. kísérte Bontó Ernő IV. é.; Mécs László: „Beszéltem az öröm angyalával.“ Szavalta: Permayer János III. é.

A műsort a kispapok különkarának négyszólamú éneke zárta be, T. h. de la Victória: „O regem coeli.“