Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)

II. A megyeháza és a vármegyei közigazgatás a XIX. század végén és a XX. század első felében

végrehajtó hatalom szándéka érvényesült inkább, és a vármegye autonómiájának csupán töredéke maradt meg. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a törvényhatóságok területét szabályozó, és magát Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét is életre hívó 1876. évi XXXIII. te. is az állam hatáskörének kiszélesítését, a közigazgatás területi egyenetlenségeinek felszámolását és a korábbi autonómiák (Jászkun Kerület) integrációját volt hivatott

megvalósítani.213

Ezzel a folyamat azonban nem állt meg, egy évtizeddel később a megyék önállósága tovább csökkent. A közigazgatás újbóli centralizációját jelentette az 1886. XXI. te., amely nemcsak kiszélesítette a főispánok hatáskörét, hanem a vármegyei önkormányzat belső ügyvitelének és pénzkezelésének ellenőrzését is a belügyminiszter illetékességébe rendelte.214 A főispán a központi végrehajtó hatalom képviselőjeként a törvényhatóság területén az állami közigazgatás érdekeinek legfőbb képviselője lett. Az állam befolyása a megyék életében tovább erősödött, míg a községekben mindinkább a főispánt képviselő főszolgabíró befolyása érvényesült. 1890-ben Tisza Kálmán bukása után gróf Szapáry Gyulát nevezte ki az uralkodó miniszterelnökké. A Jász-Nagykun- Szolnok megyei származású kormányfő személye - aki mögött közel két évtizedes kormányzati tapasztalat állt, és nagyfokú közigazgatási rutinnal is rendelkezett - a vármegye érdekérvényesítő képességének növelésére látszólag kedvező garanciát nyújtott. Ám Szapáry, aki már 1873 és 1875 közötti belügyminisztersége idején is a modern polgári állam szükségleteinek megfelelően a közigazgatás radikális átalakítását szorgalmazta, és a megyerendezés vitáiban is a tradicionális vármegyei érdekekkel ellentétes álláspontot képviselt, kormányfőként napirendre tűzte régóta tervezett közigazgatási reformját, amely a centralizáció további erősödését eredményezte volna.215 A szakigazgatás kiterjesztése, a modern közigazgatási szervezet kiépítése újabb állami központosítást vetített előre, ami egyértelműen a vármegyei autonómia ismételt korlátozását vonta maga után.216 Szapáry a

Magyar Törvénytár 1875-1876. évi Törvényczikkek. Corpus Juris Hungarici. (Szerk.: Márkus Dezső) Magyar Törvénytár 1000-1895. Bp., 1896. 483. p.

Magyar Törvénytár 1884-1886. évi Törvényczikkek. Corpus Juris Hungarici. (Szerk.: Márkus Dezső) Magyar Törvénytár 1000-1895. Bp., 1897. 367-390. p.

CSEH Géza: Adatok Szapáry Gyula politikai pályaképéhez. In: ZOUNUK 6. A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve (Szerk.: Botka János) Szolnok, 1991. 369- 388. p.

Magyarország története 1890-1918. I-U. köt. (Főszerk.: Hanák Péter) Bp., 1979. 55-63. P76