Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)
I. A vármegyeháza megépítése 1876–1878
visszafizetésének módjában autonómiát kaptak, s ugyanígy felelősség sem terhelte a feleket a másik székházépítéssel kapcsolatos pénzügyi ügyletei miatt. A megyeháza felépítésének költségeivel kapcsolatos megállapodást a főispán felhívására „a jelen lévők egyhangúlag zajos helyesléssel élőszóval is elfogadták”, s mivel a jegyzőkönyv kiemelése szerint az egyezség ellen a „közbe eső szünet alatt sem tétetett legkisebb kifogás, vagy felszólalás”, a megyei közgyűlés „az érdekelt részek között létrejött ezen barátságos egyezséget” tudomásul vette és hatályba léptette.148 Ugyanezen közgyűlés egyben arról is határozott, hogy az építkezés mielőbbi megkezdése és a folyamatosan felmerülő költségek biztosítása érdekében a megye „a volt Jász- Kun kerülethez nem tartozott részeinek terhére” 150.000 forint kölcsönt vesz fel. A közgyűlés a hitelfelvétel módozatának kidolgozásával és lebonyolításával az építési bizottságot, illetve a bizottság e célra kijelölt tagjait bízta meg. Az építési költségek felosztása - lévén anyagi természetű és a megyei településeket eltérő módon érintő, kollektív terheket jelentő ügy - az új közigazgatási egység, vagy ahogy akkoriban ellenzői nevezték: „a muszáj vármegye” egyik jelentős szakítópróbájává vált. A belügyminiszter 1877. április 21-én leiratban tájékoztatta a megyét a székházépítési költségek felosztásáról szóló közgyűlési határozattal kapcsolatos állásfoglalásáról, és jóváhagyta a volt Jászkun Kerület települései által vállalt 30.000 forintos összeget.149 A Heves és Külső-Szolnok megyékből átcsatolt települések pótadó útján beszedni kívánt terheivel kapcsolatban pedig „tüzetes kimutatást” kért az adó kivetésének időtartamára és arányára vonatkozóan. A közgyűlés döntése és a belügyminiszter jóváhagyása értelmében megkezdődött a volt Jászkun kerületi települések által vállalt terhek felosztása, melynek nagyságát - a történelmi hagyományoknak megfelelően - a „redemptionális kulcs” alapján határozták meg. Miután a megegyezés jogerőre emelkedett, lépéseket tettek a korábban Heves és Külső-Szolnok vármegyéhez tartozó részekre kirótt építési költségeknek pótadó útján történő beszedésére is. A volt Jászkun Kerülethez nem tartozó községek által viselendő megyeháza építési költségek előteremtésére - eredetileg a 150.000 forintos kölcsön törlesztésének erejéig - az e települések által fizetett állami adó összege után 5 esztendőre 5 %-os pótadót kívántak kivetni. Végül is a belügyminisztérium 1877-es rendeletével csupán 4 %-os 148 Uo. 149 MNL JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok megye Közgyűlési jkv. 2/1877. 1877. máj. 14. 53
