Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)
I. A vármegyeháza megépítése 1876–1878
A megye közönsége tehát ragaszkodott ahhoz, hogy a közgyűlés tanácskozásainak helyet adó nagyterem, ne a dinamikusan fejlődő megyeszékhely Tisza-híd felé vezető főutcájának és a városi piacnak helyt adó főterének zajos forgataga felé, hanem a lényegesen csendesebb, s így a déli tájolású udvar és folyó felé eső részen kerüljön kialakításra. Aki a korabeli Szolnokkal kapcsolatban némi helyismerettel rendelkezett, az ezeket az érveket nagyon is logikusnak vélhette. Sipos Orbán a „hivatalos” építészet akkori logikájával - vagy a fővárosi építészeti lobby szándékával - látszólag ellentétes közgyűlési szándékot részletes és alapos indokokkal kívánta alátámasztani. Az alispán szerint a nagytermet, amely nem csupán díszterem funkciókkal bír, az épület olyan részén kell elhelyezni, ahol „komoly tanácskozások zavartalan folyását a külső zajtól lehetőleg biztosítani” lehet.130 Nem lehet jó megoldás az épület homlokzatának az utcafronttól távolabbra helyezése sem, mert az a rendelkezésre álló telek jelentős részét venné el. Ráadásul - bizonygatta az alispán -, ha a „Benkó-féle combinatio” kerül megvalósításra, ki lehet küszöbölni az épületen keresztüli kocsi átjárást, s egy-egy nagyobb rendezvény, vagy a közgyűlés alkalmával jól hasznosítható előcsarnok létesíthető. A szakértői véleményeket és a módosított terveket tételesen összevetve, az alispán egyértelműen a kiválasztott tervezet előnyeit vázolta fel. A székházépítési bizottság elnökeként úgy ítélte meg, hogy „a Benkó-féle terv minden helyiséget, melyet felvesz, hasznos s mindig használható helyiségül létesíti; - míg Pártos a szám nélkül szaporított s terjesztett előszobákkal - ha szabad úgy nevezni - a beépített terület nagy részét holt tőkévé szorítja ”.131 Benkó koncepciójának előnyére írta azt is, hogy a tervező a kisebb tanácstermeket üvegfedél általi világítással kívánta megoldani, s nem vélte kifogásolhatónak - hiszen „erre napjainkban épen semmi szükség nincs” -, hogy az építész a főutca felől nem tervezett kocsi behajtási lehetőséget. A főlépcső és az előcsarnok összevetésénél Benkó nagyobb alapterületű, s a szakértők által kifogásolt elképzelését úgy ítélte meg, hogy míg Pártosnál „a kisebb terület elfecséreltetik, itt [mármint Benkónál] a nagyobb terület értékesítését találjuk”.'22 A székház alaprajzával kapcsolatban az alispán hasonló módon értékelte a Pártos esetében a szakértők által felmagasztalt, a programhoz állítólag jobban igazodó 772 négyszögöles, míg Benkónál kritizált 130 131 132 48 Uo. 21-22. p. Uo. 24. p. Uo. 25. p.
