Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története 1876–1990 (Szolnok, 2013)
III. A megyeháza és a megye közigazgatása a második világháború után a tanácsrendszer bevezetéséig
szeptemberében például kétszer másfél millió pengős államsegélyt kapott a középületek (Szolnokon iskolák, a tűzoltólaktanya, a Tisza Szálló, a városi színház és a járványkórház) tetőkárainak helyreállítása céljából. Ám a két részlet kiutalása között eltelt néhány hétben az anyagárak 100, sőt 200 %-os áremelkedésen estek át, így a megrendelt anyagokat kifizetni már nem tudták, amiért is újabb államsegély kiutalását kellett kérniük.433 Szintén a háborús évek „hozadékaként” jelentős munkanélküliség volt tapasztalható, így legalább munkáskézből nem volt hiány, hiszen mind többen voltak olyanok, akik különböző romeltakarítási, vagy újjáépítési ínségmunkákra szorultak a napi betevő falatért. A második világháború megtépázta ugyan a vármegyeháza patinás épületét, ám a fegyverzaj elcsitulásával, ha lassan is, de hozzá lehetett kezdeni a helyreállítás munkálataihoz. Az épület falain belül viszont igazán csak ekkor vette kezdetét az az öldöklő küzdelem, melyet az eltérő ideológiájú, társadalmunk jövőjét gyökeresen másként vizionáló politikai pártok és híveik vívtak egészen a tanácsrendszer beköszöntéig. Mindennek nyitánya Szolnok szovjet katonai megszállásához köthető, melynek során a vármegye orosz katonai parancsnoka a városunkban működő kommunista, szociáldemokrata és kisgazda pártok vezetőségi tagjainak egyhangú kijelölése alapján, a vármegye főispánjává Veres Józsefet nevezte ki. Az ekkor 60 éves szolnoki szobafestőmester több évtizedes szociáldemokrata párttagsággal és ipartestületi tevékenységével érdemelte ki a három párt vezetőinek bizalmát.434 Megbízatása a vármegyei közigazgatás újjászervezésére és felügyeletére szólt. Mindehhez megfelelő hivatali személyzet ekkor még nem állt rendelkezésére. A régi törvényhatósági tisztviselők közül többeket az igazoló bizottságok, illetve a népbíróságok állásvesztésre, vagy kényszernyugdíjazásra ítéltek, egyesek „demokráciaellenes magatartásuk” miatt nem foglalhatták el állásukat, illetve többen voltak olyanok, akik nyugatra távoztak és nem tértek vissza. A megüresedett álláshelyek betöltése személyi rátermettség, munkakészség, illetve a korszakra jellemzően, az élet minden területén megfigyelhető túlpolitizáltság jegyében leginkább a politikai megbízhatóság szempontjának figyelembe vételével történt. A nagykoalíció pártjai közötti hol nyílt, hol leplezett ellentétek, avagy érdekszövetségek szövevényes rendszerében a legalsóbb pozícióktól a legmagasabbakig, éles vita tárgyát képezhette bármely személy kiválasztása. Az egyes pártok külön 433 434 132 Uo. 1974/1946. MNL JNSZML Főispáni iratok 12/1944.
