Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

Úgy értesültünk, hogy rossz lábbelijük, hiányos öltözetük ellenére nem a dohányhivatalban foglalkoztatják őket, hanem az utcákat takarítják. [...] Igen kérem a Főispáni Hivatalt, kegyeskedjék a tószegi munkásokat lehetőleg azonnal, vagy legkésőbb f. hó negyedikén hazaengedni úgy, hogy még a sötétség beállta előtt hazaérkezhessenek. Bármennyire együttérzünk is Szolnok város vezetőségével és lakosságával, mégis arra kérjük, hogy a jövőben a város takarítása, rendbetétele, vagy katonai szempontból nélkülözhetetlen okon kívül semmiféle címen mindaddig ne kérjenek tőlünk segítségül egyetlen embert sem, amíg a Szolnoknál sokszorta jobban tönkretett községünket legalább annyira rendbe tenni nem tudjuk, hogy minden családnak egy-egy száraz helyiséget biztosíthatunk. Itt állunk minden segítség nélkül, teljesen magunkra hagyva, összelőtt, leégett házakkal, járhatatlan utakkal, igaerők, építési anyagok nélkül. Mióta a tűzvonal tőlünk eltávolodott, mindenki éjjel-nappal - még a nők is - repülőtér-építés, útjavítás és másfajta katonai munkákat végzett. Fájó szívvel kell látnunk, hogy amit az épületekből még meghagyott az ágyútűz, tönkreteszi a folytonos esőzés. Egyetlen szabadnapot sem kaptunk, hogy ki-ki a tudása és a lehetőség szerint a háza kijavításához foghasson. [...] Érthető a lakosság elkeseredése ezek után azért, hogy saját otthonát nem javíthatja és ugyanakkor Szolnokon utcákat takaríttatnak vele. [...] Igen hálások lennénk, ha a Főispáni Hivatal kérésünk indokolásának valódiságáról kiküldöttje által meggyőződne és odahatna, hogy semmiféle katonai munkára se vegyék igénybe Tószeg község igen sokat szenvedett lakosságát legalább három hétig. Ismételten kérve a Főispáni Hivatal kegyes jóindulatú és sürgős intézkedését, vagyok mindenkor készséges hívük. Tószeg, 1944. dec. 3. tisztelettel: mb. jegyző. KÖZSÉGI ELÖLJÁRÓSÁG TÓSZEG Fenti számú jelentésére hivatkozva értesítem, hogy semmiféle utasítást nem adtam arra vonatkozólag, hogy a munkások 50 pengő napidíjat kapnak, ha a rendőr ilyen kijelentést tett akkor valótlant mondott. Értesítem továbbá, hogy a munkásoknak a beosztását nem a polgári hatóságok intézik, hanem a város katonai parancsnoksága, a munkásoknak mikénti munkabeosztásába a polgári hatóságoknak beleszólási joguk nincs. Abbeli kérelmét, hogy a munkások legalább három hétig mentesíthessenek a lehetőséghez képest teljesíteni fogom. Szolnok, 1944. évi december hó 5-én. főispán. SZML. Alispáni ir. 2/1945. sz. A szovjet katonai parancsnokságok az elfoglalt községek és városok lakosságát tömegesen alkalmazták ún. közmunkára, amely többnyire a front és a megszálló hadsereg ellátását, az utánpótlást biztosító vasútvonalak, utak és hidak helyreállítását jelentette. A romeltakarításhoz a magyar hatóságok is felhasználták a rendelkezésre álló munkaerőt. Különösen súlyos helyzet alakult ki a Szolnokhoz közeli községekben, ahonnan a felrobbantott hidak, a vasút, az utak és a MA V pályaudvar helyreállításához, illetve működőképessé tételéhez szinte valamennyi munkaképes személyt igénybe vettek. A kíméletlen munkavégzés azonban még mindig csak a kisebbik rossznak számított. Előfordult pl. Jászalsószentgyörgyön és más községekben is, hogy a munkára kirendelt férfiakat a Szovjetunióba szállították, ahonnan csak 1948-49-ben térhettek haza, akik a láger élet 224