Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

megpróbáltatásait túlélték. A helyzet viszonylagos normalizálódásával az elhurcolás veszélye megszűnt. A magyar hatóságok pedig megszervezték, hogy a munkavégzésbe a távolabbi települések lakosságát is bevonják, ami a terhek arányosabb eloszlását eredményezte. 1944. december 3-4. Határozat az aktuális mezőgazdasági munkák elvégzéséről Az orosz katonai parancsnokság által igényelt munkások díjazása tárgyában előterjesztés. Polgármester előterjeszti, hogy az orosz katonai parancsnokság által igényelt munkások száma még mindig olyan nagy, hogy azokat a város fizetni képtelen. Ezenkívül még a városi középületek és más közületek háborúval kapcsolatos megrongálódásának, helyreállításához is sok munkás kell. Javasolja, hogy az orosz katonai parancsnokság részére előállított munkásokat a város egyáltalán ne fizesse. Tekintettel azonban arra, hogy ezek közt akadhat olyan, akinek megélhetése napszámbér nélkül teljességgel lehetetlen az ilyenek részére segélyként utal ki a napszámnak megfelelő összeget, viszont, akiknek megélhetése e nélkül is biztosítva van, az a teljesített munkáját közmunkaként díjtalanul tartozik teljesíteni. A városi tanács a polgármester előterjesztését egyhangú határozatával tudomásul vette. Az orosz hadseregnek városunkba történt bevonulása idején: 1944. október hó 8-án a határban túlnyomólag a tengeri betakarítási munkálatai voltak folyamatba, mely munkálatok a belső földeken hozzávetőlegesen 50 %-ban, a réti határrészen pedig közel 80 %-ban voltak elvégezve. A vetési munkálatokat ebben az időben még egyik határrészen sem kezdették meg, tehát az egész határban sem búza, sem más őszi vetés nem volt. A bevonulást követő időben részben a város ló-állományának a bevonuló orosz hadsereg által történt teljes igénybevétele, illetve elzsákmányolása, részben pedig a határban a közbiztonság hiánya miatt a vetések csak vontatva indultak meg és főleg október hó II.-ik felében a meglevő szántások kézzel való elvetéséből eszközöltettek. Arra való tekintettel, hogy az őszi búzavetések minden lehető módon való forszírozása már csak a város önellátásának biztosítása végett is nélkülözhetetlennek mutatkozott, az október hó 31 .-én megtartott városi tanácsi ülés Dr. Pólya László elnökletével és Bakó Kálmán, valamint Földi István tagságával egy mezőgazdasági bizottságot küldött ki, melynek feladatává tétetett, hogy termelési biztosok kijelölése útján forszírozzák a búzavetéseket. Sajnos, az időjárás esősre fordulása a termelési biztosok közbejöttével hatalmas lendülettel megindult vetési munkálatokat rendkívüli mértékben lefékezte, mégis sikerült elérni azt, hogy a rendelkezésre álló iga és kézi erők okszerű kihasználásával a vetési munkálatok folytonossága a lehetőség határain belül biztosítva volt. Az iga és kézi erők felhasználásának további racionalizálása november hó II.-ik felében arra kényszerítette a mezőgazdasági bizottságot, hogy a nélkülözhető igaerőket a belvíz veszélynek kitett határrészekről átcsoportosítsa az ú. n. belső földekre, ahol a felfagyásig nemcsak a vetési és szántási munkálatok folyamatosságára volt meg a lehetőség, hanem az eszközölt vetések biztonsága is aránytalanul nagyobb. Az igaerők átcsoportosítása után és azóta is állandóan ezen a határrészen a vetési és szántási munkálatok folyamatban vannak és folyamatban lesznek mindaddig, amíg azt az időjárás megengedi. A fent vázolt rendelkezéseknek tudható be, hogy városunk határában eddig hozzávetőlegesen becslés szerint több mint 1.000 kat. hold őszi búza vetést sikerült eszközölni a fennforgó és talán soha nem tapasztalt gátló körülmények ellenére. A 24. fi. 1944. számú főispáni leirat kötelezte a város elöljáróságát a még be nem takarított cukorrépa, burgonya, tengeri és napraforgó termés mielőbbi betakarítására. A város gazdasági hivatala javasolja, hogy e termények betakarítási sorrendjét a városi tanács akként állapítsa meg, hogy elsősorban tehát a fagyok beálltáig a cukorrépa és a burgonya betakarítása 225