Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

seregünkhöz, melynek személyesen élére állunk csatlakozni tartozik mint a királyt szolgáló többi nemes [...] Azt se felejtsük, hogy a kunok ez urai nemesei és a kunok egyeteme - mint nagyapánk Béla király idejében elvégeztetett - országunk az időszerinti hivatalban lévő nádorának ítélkezése alá lesznek rendelve ki, mint már nagyapánk óta szemmel tartott intézkedés: az illető nemzetség bírája vagy elöljárója jelenlétében bíráskodni fog országunk lakosaival előforduló minden ügyeikben, csupán annak kivételével, hogy ha vérontás vagy más bűneset miatt két kun között támad per, ezekben egyedül annak a nemzetségnek bírája ítél, melyhez a vádlott tartozik, két kun nemesnek ilyen egymás közti ügyében a nádor semmit sem végezhet [...] Egyébként miután a kunok előbb említett urai és a kun nemesek az ország nemeseivel azonos előjogokat élveznek, elrendeljük, hogy valamint ősapáink a szent királyok idejében az ország nemeseinél és népeiknél sem nekünk, sem országunk zászlós urainak erőszakosan beszállani nem volt szabad, éppúgy a kunok ez urai és nemeseinél vagy ezek népinél sem [...] Ezen kívül azon földeket vagy helységeket, melyeknek igazságos birtokában őseink vagy a mi adományozásunkból, azok vagy a mi szabadalomleveleink, vagy más egyéb hiteles okmányok alapján, eddig elismertettek, azokat bírhassák és bírják. Hogy tehát ezen általunk ilyképpen tett rendelkezés örök érvényű hatályosságot nyerjen, bocsátottuk ki jelen kettős pecsétünk hitelével megerősített oklevelünket. Kiadatott udvarunk kedvelt és hűséges al kan cell árja, az igen tisztelt Miklós mester keze által, az Úr MCCLXXIX. (1279.) esztendejében augusztus idusa előtti negyednapon, uralkodásunknak hetedik esztendejében. Forrás: FEJÉR György: Codex Diplomaticus Tom. V. vol. II. 519. - Nyomtatásban közli: ANTAL Árpád: Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez. Szolnok, 1969. 10-12. p. IV László privilégiumlevele a kunok közjogi és kiváltságos helyzetét állapította meg. A benne foglaltak zömmel 1848-ig érvényben maradtak. A katonai szolgálat fejében nemesként történő elismerés ugyan végül nem történt meg, ám az adományozott jogok mégis biztosították a kunok szabadparaszti jogállását. Az oklevélben foglaltak szerint, a kunoknak még IV. László idejében is hét nemzetsége volt. A hét kun nemzetség képezte az alapját a hét kun széknek is (Berény, Halas, Hontos, Kecskemét, Kolbász, Mizse és Szenteltszék). A hét szék közül Kolbászszék a Nagykunságban, Berényszék megyénk északnyugati részén, Szenteltszék a Maros és Tisza folyók között, Hontosszék Fehér megye földjén, Halas, Kecskemét és Mizse székek a Kiskunságban, illetve a mai Bács-Kiskun megyében terültek el. 1 Valamely közösség tagjainak összessége. 1301. augusztus 12. II. Vencel király birtokot adományoz Tiszavárkonyban Vencel, Isten kegyelméből Csehország és Lengyelország királya; örömmel és megérdemelten terjesztjük ki felséges és adakozó jobbunkat mindazokra, akiket a nekünk és a mieinknek nyújtott serény készségük, ritkán tapasztalható állhatatos hűségük tett előttünk kedvessé; ezért a jelenlegi [levelünk] tartalmával akarjuk hírül adni mind a jeler ?, mind a jövőben élőknek, hogy mi - hűséges és elismert szolgálataiért - amelyekben a mi hívünk, a Rátold nemzetség [de gene Ratolth] István mester fia, a kedvelt Kakas mester minket és a Tekintetes Vencel urat, a mi kedves fiunkat - mostanáig állhatatosan részesítette, a jelenben is részesíti, és hogy a jövőben még állhatatosabban legyen képes segíteni, megjutalmazni akarván és szándékozván, a Titeli Egyház Tisza mellett levő Tiszavárkony nevű falubirtokát [villám Varkun iuxta Tytiam exsiste. jn] az összes 21