Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

Kun női szobrok (aprólékosan részletező ábrázolásmód) (Pálóczi Horváth András: Besenyők, kunokjászok. Gyomaendrőd, 1989. 87. p.) A XIII. században a terjeszkedő Mongol Birodalom a kelet-európai steppén élő kunokat is nyugat felé mozdította el. Egy jelentős csoportjuk IV. Bélától kért és kapott letelepedési lehetőséget a magyar Alföldön. A király a könnyűlovas kunokat saját hatalmának megszilárdítására, s a magyar haderő tatárok elleni megerősítésére kívánta felhasználni. A kunok eltérő szokásaik, eltérő életmódjuk miatt hamar konfliktusba kerültek e megtelepült magyarokkal. Amikor 1241-ben meggyilkolták Kötény kun királyt, rabolva-fosztogatva elhagyták az országot. A kunok újbóli visszatérésére és végleges betelepítésükre csak 1244-ben került sor. Megyénkben a mai Nagykunság területére telepedtek le, melynek népessége mindmáig őrzi származása emlékét, s a magyarság önálló néprajzi csoportját alkotja. Roger ius mester, váradi kanonok "Siralmas énekében" írta le a tatárok pusztítását, s a kunok betelepítését. 1240. június Batu kán levelében felszólítja IV. Bélát, hogy neki hódoljon meg s avédelme alá befogadott kunokat adja ki Én a khán, a mennyei király követe, kinek hatalmat ada a földön a nekem magokat alávetőknek, s az ellenségek elnyomására. Csudálkozom rajtad magyarok királyocskája, hogy miután harminc ízben küldék hozzád követeket, miért nem küldetek senkit vissza hozzám azokból, de sem követeidet, sem leveledet hozzám nem küldöd. Tudom, hogy király vagy, gazdag és hatalmas, és sok katonád van, s magad kormányzói nagy országot, s ezért nehezen veted magadat önkényt alám. Azonban jobb és üdvösebb lenne rád nézve, ha magadat önkényt alám vetnéd. Ezenfelül úgy értesültem, hogy a mi szolgáinkat a kunokat pártfogásod alá befogadtad; azért meghagyom neked, 17