Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

hogy azokat tovább magadnál ne tartsd, s ő miattok engemet ellenségeddé ne tégy. Mert a kunoknak könnyebb elmenekülni, mint neked, mivel azok házak nélkül sátorokkal járván, kelvén, talán elmenekülhetnek. Te pedig házakban lakván, vannak váraid és városaid; miként fogod kezeimet elkerülni? Forrás: GYÁRFÁS István: A Jászkúnok története. Kecskemét, 1873. IL köt 266. p. (latin nyelven) - Magyar fordítását közli: ANTAL Árpád: Olvasókönyv Szolnok megye törtenetéhez. Szolnok, 1969. 10. p. 1239. június havában indult útnak Juliánus domonkosrendi szerzetes három társával az ázsiai magyarok felkeresésére. Az ősmagyarokat megtalálva azok között majdnem egy hónapig tartózkodott. 1240. június 21-én indult haza, s útja során Susdal orosz városba érkezett. Ugyanitt nemsokára megjelentek a tatár kán követei is, akik a susdali hercegnek a kán által IV. Bélához intézett levelet kézbesítettek. A herceg a levelet Juliánusnak adta át, aki 1240. december 27-én hazaérkezve a kán levelét IV. Béla királynak átadta. Julianus, aki a tatár nyelvet nem ismerte, Moldovában egy tatárral fordíttatta le, illetve magyaráztatta meg a levél tartalmát, s így az ő jelentése alapján maradt fenn az utókorra. 1 Mongol és török fejedelmi cím. 1275. március 8. A szolnoki vár Csány

1 és Ülmez

2 nevű földjeinek eladományozása Mi [IV. Kun] László Isten kegyelméből Magyarország királya, emlékezetül adva kinyilvánítjuk mindenkinek jelenlegi levelünk erejével; mivelhogy a Kata nemzetségből való Panyit [Ponith de genere Katha] fia Ábrahám ispán előttünk bizonyságot tett szolgálatairól és nyilvánvaló hűségéről, és már használja is a szolnoki vár magtalanul elhalt (?) [Gyele] nevű jobbágyának és Gábor várispánságbeii hadnagynak - gazdátlan és lakói által elhagyott, Szolnok megyében lévő - Csány és Ülmez nevű bizonyos földjeit [Chan et Wlmez vocatas in Comitatu de Zonuk existentes, vacuas et habitatoribus destitutas], amint a nyilvánvalóvá lett előttünk a váradi káptalan oklevele révén; azokat a bizonyos földeket adtuk, átruháztuk és juttattuk Ábrahám ispánnak örök jogon, békés birtoklás céljából, és őt, Ábrahám ispánt, Tiba [Tyba] fia Miklós révén, az említett [váradi] káptalan hites bizonysága segítségével beiktattattuk a mondott [Csány és Ülmez nevű] földeknek valóságos birtokába, bármilyen ellentmondás megnyilvánulása nélkül, amint a mondott váradi káptalan levelében belefoglalva láttuk; hozzátesszük, hogy ennek az oklevélnek hozzánk való visszaküldése után kiváltságlevelünket adjuk nekik; kiadatott Szalók-völgyében [in valie Zalauk] a Keresztelő Szent János nyolcada utáni hatodik napon, az Úrnak 1275-dik évében, [1275. március 8-án] [•••] Az oklevél nem eredetiben maradt az utókorra, hanem I. Lajos király 1351. január 19-én kelt átírásában, illetve annak egy későbbi egyszerű másolatában. Nyomtatásban - az átírás bevezető és zárórésze nélkül - SZABÓ Károly közlésében, már kiadta WENZEL Gusztáv.

3 Regesztás formában pedig BORSA Iván közölte

4 Eredeti helye az Erdélyi Nemzeti Múzeumban a gr. Gyulay - Kuun család levéltárában volt. OL Filmtár 1717. doboz. Gyulay - Kuun es. lt. 2. sz. - Nyomtatásban közli: BENEDEK Gyula: Oklevelek KülsőSzolnok vármegye XIII. századi történetéből. In: Zounuk 7. Szolnok, 1992. 237-238. p. A XIII. században felgyorsuló gazdasági-társadalmi változások hatására fokozatosan alakult ki az egységes jobbágyi és a nemesi osztály. Az uralkodói hatalmat kiszolgáló királyi vármegyék a 18