Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)

1223-ban ismert el. Assisi Ferenc szentté avatására 1229-ben került sor. Életének történetét Giotto az assisi templom képein örökítette meg. A ferences-rend Szolnok vallási és kulturális múltjában meghatározó szerpet játszott. A ferences barátokat 1545-ben Salm császári generális telepítette le a városban, akik a török elől elmenekültek ugyan, de a hódoltság után visszaköltöztek Szolnokra. 171 l-ben a jelenlegi vártemplom helyén kápolnát építettek, majd kolostort és templomot emeltek. A Tisza-parton álló rendház szerzetesei elemi iskolát, majd 1831-től gimnáziumot működtettek. I. FERENC JÓZSEF (BÉCS, 1830. — BÉCS, 1916.) 1848-tól haláláig Ausztria császára, 1867-től Magyarország királya. Uralkodásának kezdetét a magyar szabadságharc vérbefojtása, végét pedig a I. világháború jelzi. Az 1867-től 1914-ig tartó időszakban azonban elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Magyarország számára kedvező feltételeket biztosított a gazdasági fejlődéshez és a modern polgári állammá váláshoz, bár sohasem vált a nyugati polgári társadalmakra jellemző alkotmányos uralkodóvá. A kiegyezést haláláig tiszteletben tartotta, de konzervativizmusa miatt elutasított minden olyan kezdeményezést, mely az Osztrák-Magyar Monarchiában a többi nemzetiségnek is széleskörű autonóm jogokat biztosított volna. FERENCZY KÁROLY (BÉCS, 1862. — BUDAPEST, 1917.) Festő, a magyarországi impresszionizmus egyik legjelentősebb alakja. A nagybányai művésztelep irányító egyénisége. Művészete aplein air festés és az impresszionizmus eredményeit felhasználva új utat jelentett a századforduló festészetében. Tanulmányait Párizsban kezdte, majd hazatérése után Szentendrén alkotott. 1896tól a nagybányai művésztelepen, 1906-tól Budapesten élt, ahol a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Nagybányai tartózkodása idején festette a bibliai ihletésű „József és testvérei" című képét. Budapesten a Magyar Imresszionisták és Naturalisták Körének egyik vezetője volt. FÉNYES ADOLF (KECSKEMÉT, 1876. — BUDAPEST, 1945.) Festőművész, a Szolnoki Művésztelep egyik legjelentősebb alakja. Budapesten, Weimarban és Párizsban tanult. 1902-től a nyarakat a Szolnoki Művésztelepen töltötte. Szolnokon készült műveit világos színek, egyszerű kompozíciók jellemzik, melyeken a plein air irányzat hatása érződik. Festészetében kezdetben a realista módon ábrázolt társadalmi témák domináltak, melyeket 1918 után bibliai jelenetek jelképes ábrázolása váltott fel. Legjelentősebb képe az 1927-ben készült „Háromkirályok" című festménye. FINTA ÁRPÁD (BIHARPÜSPÖKI, 1891. — ABONY, 1920.) 1914-ig Nagyváradon műszaki rajzoló, 1917-től Szolnokon vármegyei útbiztos, a szolnoki szociáldemokrata pártszervezet tagja. A Tanácsköztársaság idején a megyeszékhely munkástanácsának tagja. A vezető tisztviselők és a vagyonos polgárok elleni túszszedési akció egyik szervezője. Műszaki ismeretei révén az 1919-es árvíz elleni védekezésben fontos irányító szerepet játszott. A Tanácsköztársaság bukása után a Szolnoki Királyi Törvényszék mindössze egy évi bör138