Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)

Basta császári zsoldosvezér rémuralma ellen tiltakozott, kegyvesztetté vált a bécsi udvarnál. Miután a hajdúk élén a Bécsből ellene küldött sereget szétverte, a Habsburgok ellen szabadságharcot indított. 1605-ben az erdélyi, majd a magyarországi rendek fejedelmükké választották. Bár a törökök szövetségese volt, a szultán által felajánlott koronát nem fogadta el. Az ő nevéhez fűződik a hajdúk letelepítése, akiknek kiváltságokat is biztosított. BOKÁNYI DEZSŐ (BUDAPEST, 1871. — SZOVJETUNIÓ, 1940.) Kőfaragó, a magyar munkásmozgalom jelentős alakja. 1894-től 1919-ig a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagja. Tehetséges szónok és népszerű újságíró. 1895-től a Népszava szerkesztője. 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja. A Tanácsköztársaság idején munkaügyi és népjóléti népbiztos, majd a Vörös Hadsereg III. hadtestének parancsnoka. 1920-ban a népbiztos perben halálra ítélték, de két évvel később fogolycsere útján a Szovjetunióba került, ahol a szociális biztosítás területén dolgozott. Munkatársa volt a moszkvai rádiónak is. A sztálini önkénynek esett áldozatául. BOTOND (X. SZÁZAD) A kalandozások egyik vezére, a Botond nemzetség őse. A krónikások Kölpényt nevezik meg Botond apjaként. Léllel és Bulcsúval részt vett a Bizánci Birodalom elleni hadjáratokban. 958-ban Bizánc ellen önálló hadjáratot vezetett, ahol a monda szerint buzogányával betörte a bizánci aranykaput. BOTÁR IMRE: (DÉS, 1880. — BUDAPEST, 1959.) A Verseghy Gimnázium tudós tanára. 1903-ban történelem-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Szolnok település- és gazdaságtörténetének legjelentősebb kutatója. „Szolnok települési, népesedési és agrárviszonyai a XVIII. században" című könyve 1941-ben jelent meg. „Szolnok agrártörténete" kézirata mindmáig kiadatlan. Ugyancsak nem került kiadásra a magyarországi unitárius egyház történetét feldolgozó műve sem. Botár Imre 1920-tól 1938-ig, nyugdíjba vonulásáig tanított a szolnoki Verseghy Gimnáziumban. Ezután haláláig Budapesten élt. K. BÓZSÓ KÁROLY (SZOLNOK, 1882. — SZOVJETUNIÓ, 1941.) Eredeti foglalkozása szobafestő- mázoló, a szolnoki MÁV-műhely alkalmazottja. A munkásmozgalomban bizonyíthatóan nem vett részt. 1918 őszén fegyverhez jutott és 1919. május 4-én több társával együtt a szolnoki temetőben személyes bosszúvágyból meggyilkolt egy vasúti detektívet. A Tanácsköztársaság bukása után halálra ítélték, de büntetését kegyelemből éleletfogytiglani szabadságvesztésre változtatták. 1922-ben fogolycsere révén a politikai elítéltekkel együtt a Szovjetunióba került. Moszkvában gépszerelőként dolgozott. A spanyol polgárháborúban önkéntesként vett részt. 1941-ben, mint a szovjet hadsereg katonája, a moszkvai csatában elesett.

7 BRÓDY SÁNDOR (EGER, 1863- — BUDAPEST, 1924.) A századforduló jeles írója, novellista, színműíró és publicista. A polgárság képviselője, a városi élet realisztikus ábrázolója. A „Jövendő" című hetilapjában 131