Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

ÖCSÖD 95 Mihályné üzeme, amely 1944 nyarán tíz nőt és két férfit, 1945 végén pedig nyolc nőt foglalkoztatott,

129 majd anyaghiány miatt megszűnt. 1954-ben először bedolgozó rendszerben éledt fel újra az öcsödi szőnyegszövés, 1956. április 25-én a békésszentandrási szövetkezet helyi üzeme is megkezdte működését. 1965-ben 116, 1969-ben 215 nő dolgozott itt, s a község legjelentősebb ipari munkahelyévé emelkedett.

130 Iparosként 1950-ben 4 asztalos, 3 ács, 6 bognár, 10 borbély, 10 cipész, 9 csizmadia, 1 cukrász, 1 fényképész, 8 hentes, 10 kovács, 2 kötélgyártó, 5 kőműves, 4 lakatos, 2 pék, 12 szabó, 1 szíjgyártó, 2 szűcs, 2 villanyszerelő, 2 szobafestő dolgozott Öcsödön. 1951. augusztus 7-én alakult meg az Öcsödi Vegyesipari Kisipari Termelő Szövetkezet. 1960-ban összesen 34 magánkisiparos tevékenykedett a községben. Közülük - a legjellemzőbb iparágakban - 2 asztalost, 4 borbélyt, fodrászt, 4 cipészt, 3 kőművest, 6 szabót és 5 kovácsot tartottak nyilván.

131 A községbeli kereskedelem első érdemi nyomát 1754-ből ismerjük. A Békés megyében akkor működő 18 „görög" (mohamedán vagy görögkeleti vallású) kereskedőből egy - Papp György - Öcsödön lakott. A kereskedők száma 1794-ben és 1832-ben is csak egy volt.

132 Ágoston János 1827-ben azt írta, hogy a gabonát Pesten, a sajtot, vajat Nagykőrösön, a marhát Kecskeméten, Kunszentmártonban, Szentesen, Szarvason, Mezőtúron szokták eladni az öcsödiek. A négy utóbbi település érezhető vonzása a XX. században is megmaradt. A kereskedés arányai a múlt század utolsó negyedében nőttek meg, a vásárlóerő bővülésével, az ipari tömegcikkek elterjedésével, a polgári élet hatásaival összefüggésben. 1900-ban 74 személy folytatott kereső munkát a kereskedelemben, főképpen szatócsok. A pénzforgalom lehetőségeit az Orosházi Takarékpénztár 1886-ban megnyitott helyi fiókja, illetve az 1889-ben abból alakult Öcsödi Takarékpénztár, 1893-tól a Békésszentandrási Takarékpénztár helyi fiókja javította meg.

133 A harmincas években a Szarvasi Hitelbank is tartott fenn öcsödi fiókot és működött az Öcsödi Iparos és Gazdasági Hitelszövetkezet. A kereskedelemben 1904-ben előrelépést hozott az Öcsödi Hangya Szövetkezet megalakulása. A részjegyes formában működő szövetkezet vezetése a jobbmódúak kezében volt. Közvetlenül a felszabadulás előtt 87 kiskereskedő működött Öcsödön, közülük nyolc zsidó származású kereskedő boltját 1944 nyarán bezárták.

134

1936-ban 6 fűszeres, 11 szatócs és 5 rőföskereskedő működött, a termény- és állatkereskedők száma 36 volt. A felszabadulás után néhány évig a magánkereskedők uralták a község kereskedelmét, de 1949-től számuk gyorsan csökkent. 1952-ben már csak 18 volt belőlük. A tartalmi változást az 1945 augusztusában létrejött Öcsödi Földművesszövetkezet képviselte, amelv 1947-től gabona- és terményfelvásárlással, 1948-tól pedig állatfelvásárlással is foglalkozott, s 1948 nyarán fuzionált a Hangyával. A földművesszövetkezetnek az első években közel ezer, 1949-ben 1268, 1958-ban 2724 tagja volt. 1952-ben egyesült a mesterszállási szövetkezettel. 1956-tól 1962 végéig Öcsödi Földművesszövetkezet, 1963-tól Öcsöd és Környéke Földművesszövetkezet volt a neve. A helyi takarékszövetkezet 1958-ban alakult meg. 1960-ban 6 élelmiszer-, 2 ruházati, 2 iparcikkés 5 vegyesbolt látta el áruval a község lakosait.

135 9. Öcsöd művelődésében egészen az iskolák 1948-ban bekövetkezett államosításáig a református egyházközség játszott meghatározó szerepet. A lakosság túlnyomó többsége református volt. A település vallási megoszlása a következőképpen alakult: 1837-ben 4500 református, 30 római katolikus, 1891-ben 396 római katolikus, 7094 református, 209 izraelita, 1941-ben 834 római katolikus, 7097 református, 89 izraelita, 136 evangélikus, 17 görögkeleti és 11 egyéb vallású. Az egyházközség az első kezdetlegesebb templom után már 1763-ban tartósabb épületet akart emelni,

136 de erre csak 1784-ben kapott engedélyt. A ma is fennálló műemlék templom hajója 1784-ben, galé-