Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

OCSOD 93 Az agrártermelés gépesítésében Öcsödön is a gőz-cséplőgépek megjelenése volt az első lépés. Ezek száma 1885-ben 9, 1894-ben szintén 9, 1901-ben nyolc volt.

111 A gépesítés a nagybirtokon sem került előtérbe az olcsó munkaerő következtében.

112 A felszabadulás után az 1949 táján szervezett mesterszállási gépállomás látta el a szövetkezetekben a nagyobb gépi munkákat, egészen az önálló tsz-géppark megteremtéséig. Öcsödön a Körös-szabályozás lezártáig számottevő szerepet játszott a halászat. Már 1827 körül 86 tagú külön halásztársaság foglalkozott vele.

113 Az állattartás méreteit és arányait szinte az újratelepüléstől fogva követni lehet:

114 Év 'ST Ló Sertés Juh darab 1717 41 28 63 204 1730 392 156 101 816 1754 790 423 680 2934 1794 1533 671 522 3541 1832 1121 937 1097 5155 1850 827 1480 643 3325 1884 1648 1781 3200 4509 1895 2020 1883 5686 3471 1911 1844 1664 3600 2248 1935 1488 1589 4944 2045 1942 2039 1516 5840 2227 1943 1643 1358 3696 1601 1945 március 722 519 1066 851 1952 1995 848 5214 2536 1957 március 1606 771 4684 1933 ebből tsz 161 65 362 1028 1960 március 1678 665 6685 3373 ebből tsz 721 273 1449 2616 1962 1869 415 4817 3157 A község a táj egyik legismertebb állattartó települése. A juh- és sertésállományban az egy családra eső állatmennyiség (15,4 db juh, 4,3 db sertés, 5,1 db szarvasmarha, 1,8 db ló) 1725-ben Békés megyében Öcsödön volt a legmagasabb.

115 A szarvasmarha mint állatvagyon és igaerő a reformkor tájáig játszott nagy szerepet. A tejhaszon a múlt század utolsó harmadától vált fontosabbá. a családi fogyasztáson túlmenően. A szarvasmarha-állományon belüli fajtaváltás Öcsödön megkésve zajlott le: 1895-ben a pirostarka fajtából mindössze 8 darabot, de 1911-ben már 689 darabot írtak össze. A szürke magyar fajta 1920 előtt került kisebbségbe, 1935-ben az állomány közel 90%-a a tejhaszonvételt biztosító pirostarka fajtához tartozott. A lóállomány gyarapodása a szántóföldi termeléssel, a tanyák megszaporodásával volt szoros kapcsolatban. Az igavonó ökrök a parasztgazdaságokban már a XVIII. század derekától kisebbségbe kerültek a lovakkal szemben (1744: 130 igásökör, 335 ló; 1794: 270 jármos ökör, 440 igásló; 1850: 168 jármos ökör, 870 hámos ló). A sertéstartást egyfelől az étkezési önellátás, másfelől az értékesítési lehetőségek kibontakozása mozdította elő, a kukoricatermesztés megerősödésével együtt. A századvégi és a II. világháború alatti magas sertéslétszámot a nagyüzemi szocialista gazdaságok létrejötte után a háztáji állomány révén szárnyalta túl a község. A minőséget biztosító fajtaváltás (zsírsertés helyett hússertés) évtizedek alatt zajlott le.