Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
OCSOD 85 összegű évi készpénztaxával fizethették ki (ritkábban természetben), s a jövedelmező állattartáshoz elegendő legelőt kaptak. Az urbáriummal bevezetett robotmegváltás jelentősen emelte a terheket. A helyi jobbágyság belső rétegződését előmozdította 1770ben Bábocka puszta elvesztése, 23 1786-ban pedig a kevés igaerővel rendelkező, szegényebb lakosok által használt földek elvétele. Emiatt indult meg 1787-ben Kis András vezetésével a zsellérek földkövetelő mozgalma, amely Kis András elüldözésével zárult le. 24 1805-ben a földesúr újra felmérette a határt és az addig jobbágykézen lévő földekből 25 sessiót elvett, ettől kezdve magas bérleti díjat kért érte. 25 A Harruckern család férfiágon való kihalása után, az örökösök 1798-ban lebonyolított „osztálya" (vagyonmegosztása) során Öcsöd gróf Stockhammer-birtok lett, majd a család eladósodása miatt 1834-ben egyik részét a báró Podmaniczky család vette meg. 1842-ben Podmaniczky János Podmaniczky Károly özvegyétől megszerezte annak örökrészét, majd László öccse birtokrészét. Wodianer Sámuel Podmaniczky Lajos jószágát szerezte meg, így az egész falun ketten osztoztak, Podmaniczky János 3/8 részben, Wodianer 5/8-ban. 26 A reformkor idején érvényesült legjobban az öcsödi „kommunitás"-t vezető paraszt-elöljáróság érdekvédelmi és termelésszervező szerepe. Az 1836. évi törvények alapján a föld nélküli zsellérek nagy tömege ismét földet kért (a legelőrészből), 27 de csak házhelyet sikerült kapniuk. 28 A legelő elkülönítésében és kiterjedésében a reformkorban nem sikerült megegyezni a birtokosokkal, 29 így érthető, hogy 1848 tavaszán a legelőügy izgatta az öcsödi népet legjobban. 30 1848-ban Öcsöd jelentős áldozatokat hozott. 1849 tavaszán viszont már sorozatosan nem állította ki a kivetett újoncokat. 31 A szabadságharc idején fegyverrel küzdő öcsödi honvédek és gerillák számát legalább 300 főre tehetjük. 32 A falura nagy terhet rótt 1849 nyarán a közeli cibakházi honvédtábor ellátása. 33 Az osztrák csapatok 1849. augusztus 2-án ellenállás nélkül foglalták el Öcsödöt. 34 A Világost követő másfél évtizedben az 1856-ban újrakezdett és 1864-ig elhúzódó úrbéri per, továbbá a rendkívül magas adók, a közmunkák terhei sújtották leginkább az öcsödieket. A hétszemélyes tábla úrbéri végítéletével a község kevesebb legelőt kapott, mint amennyit a per előtt a földesurak (a Wodianer és a Podmaniczky család) ajánlottak. 35 Az abszolutizmus gyengülése idején, 1861 nyarán kisebb népmozgalom távolította el a Bach-rendszert kiszolgáló jegyzőt. 36 Az 1863. évi tragikus aszály idején az öcsödi nincsteleneket a közvetlen éhhalál fenyegette. Közel ötszáz szegényember 1863/64-ben még télen is a Tisza töltésén dolgozott, hogy ínségmunkával valamennyit keresni tudjon. 37 Az 1867-es kiegyezés körüli esztendőkben a lakosságot az ellenzéki magatartás hatotta át. A módosabb parasztok az adók miatt, a kisföldűek és a földmunkások a nehéz megélhetés és a községvezetésből történt kiszorításuk miatt voltak csalódottak. Az 1868-ban alakult helyi demokrata kör 3 * révén került kapcsolatba az öcsödi nép a forradalmi demokrata Táncsics Mihállyal. Ez a kör már 1867 végén tiszteletbeli elnökévé választotta az emigrációban élő Kossuthot, 39 1869 tavaszán pedig az orosházi választókerületben - ahová a községet 1914-ig besorolták -jelentősen elősegítette az ősz Táncsics megválasztását. 40 Táncsics lapja egy öcsödi földműves kortesversét is közölte. 41 (A községnek 1869-ben mindössze 167, 1872-ben 160 lakosa rendelkezett szavazati joggal. 42 ) Táncsics 1871-ben többek között az öcsödiek elleni igazságtalan árverések miatt interpellált a parlamentben. 43 A „vörös republikánus" 1870-ben látogatta meg Öcsödöt, baloldali programjának ismertetése végett. Beszámolójában elismeréssel ír a község népéről. 44 Az 1872-es választáson az urak összefogása ellen Táncsics már nem tudott győzni. 45
