Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

824 ÚJSZÁSZ aki allodiális gazdálkodást is folytatott.

117 A XIX. század közepén így jellemezték: „Határa fekete agyagos, s nagyon termékeny, rétje igen sok, s legelője is bőven lévén a juh-szarvasmarha-lótenyésztés nagyban űzetik." Majd máshol: „Határa gazdag termékenységű fekete föld, mely szép tiszta búzát, árpát, kukoriczát, zabot terem, marhatenyésztése jó."

118 A földterület művelési ágak szerinti megoszlása az elmúlt száz évben az alábbi módon változott:

119 1865 kh 1895 kh 1935 kh 1952 kh Összesen 9906 10 028 10 108 10 253 1957 kh 10 883 1962 kh Szántó 4269 5 462 7 010 7 200 6 651 6 232 Rét, kert 1910 1316 483 208 383 383 Szőlő 6 3 Legelő 3131 2241 1 747 1810 1 554 1 412 Erdő 219 164 1 771 985 Nádas 111 Terméketlen 590 676 704 1 034 1 524 1 100 10 112 1952-ig a szántóterület fokozatosan növekedett a rétek és a legelők rovására. Újabban a szántók csökkenése és az erdőterületek növekedése a jellemző. Az állatállomány változását a következő táblázat adatai mutatják:

120 Ev 1895 1911 1935 1942 1952 1957 1962 db db db db db db db Szarvasmarha 1484 1514 1227 1260 1449 1313 1235 Ló 494 336 617 519 388 397 156 Juh 5692 1677 453 1261 154 555 2246 Sertés 1538 1907 5979 3894 2797 3412 3612 Aránylag egyenletesen fejlődött a sertéstenyésztés, míg a juhtenyésztés átmeneti ingadozásoktól eltekintve a felszabadulás után növekedett meg ismét. Az állatállományban különösen a második világháború okozott nagy pusztítást. Az 1944. január l-jén meglévő 2479 szarvasmarhából, 492 lóból, 1524 juhból, 38 kecskéből és 1388 sertésből álló állatállomány 1945 januárjára 263 szarvasmarhára, 80 lóra, 3 juhra és 28 sertésre csökkent.

121 8. Az 1546. és az 1559. évi szandzsák-összeírásokban teljesen hiányoznak az ipari foglalkozásokra utaló nevek, de 1562-ben feltűnik egy-egy Szabó és Takács. Ekkoriban malmuk nincs, csak 1580-ban és 1590-ben írtak össze egy darab, 1 kőre járó malmot.

122 Az 1768-as bevallás szerint a földesúrnak „régi és száraz malmai" vannak Újszászon.

123 1779-ben az alsószentgyörgyiek Orczy Lőrinc felújított vízimalmára panaszkodnak, mert az szerintük felduzzasztja a Zagyva vizét, s így saját malmaik hatékonysága csökkent. A XIX. század első felében már híres az Orczyak 10 kőre járó vízimalma a Malomszögben.

124 Az 1828. évi országos összeírás szerint mesterember nem élt a faluban, s csak báró Orczy György allodiumán említenek 1 kovácsot.

125 Az 1848/ 1849. évi szabadságharc honvédéi között egy-egy molnárt, csizmadiát és kovácsot találunk.

126 A XIX. század második felétől az iparos népesség száma fokozatosan emelkedett. Századunk első felében a népszámlálások az alábbi „iparvállalatokat" rögzítik Újszászon:

127