Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

ÚJSZÁSZ 823 időszakban elsősorban búzát és kevertet (rozsbúzát) termesztettek. 1546-ban a búza több mint kétszerese volt a kevertnek, 1580-ban és 1590-ben a kevert mennyisége már valamivel meghaladta a búzáét. Árpát csak 1546-ban vetettek. Feltűnik 1562-től a lencse és a bab, valamint a len és a kender, 1580-tól pedig a vöröshagyma, fokhagyma és a káposzta. Ezeket feltehetően már előbb is termesztették, de a török adóztatás csak fokozatosan terjedt ki ezekre a terményekre. Az állattartást a juhok és a sertések emelkedő száma jellemzi 1546-1590 között. 1546-ban 3 lakos 250,1562-ben pedig 5 lakos 840 juhval szerepel a török adóösszeírásokban. A „bitang jószág ára" adótétel nagysága intenzív marhatenyésztést tételez fel. Jelentősen gyarapodott a méhkasok száma, az 1546-os 10 kasról 1580-ra 250 kasra. A méz kereskedelmi értékének növekedése, s kelendősége a török hódítók konyhájának igényeivel függ össze. A széna- és a tűzifaadót egy összegben tüntették fel, ezért a rétgazdálkodásra csak hozzávetőlegesen következtethetünk.

109 Új szász 1647-1683 között félportás falu, de ez az adat valószínűleg nem fejezi ki a közösség gazdasági erejét.

110 Feltűnő, hogy Szele, Györgye és Félegyháza prédiumok földbirtokosai 1660. november 4-én Füleken eltiltották Jászberény, Cegléd, Abony, Újszász és Szászberek lakóit e puszták jogtalan használatától.

111 E települések lakói tehát pusztai gazdálkodást folytattak, ami nem lehetett más, mint rideg állattartás, elsősorban szarvasmarha-tenyésztés. A török kiűzése után Új szászt a Battik családtól bérelték a nagykőrösiek, ahol most már ők folytattak pusztai gazdálkodást.

112 Az Újszászra 1754-ben beköltözött 4 jobbágy és 1 özvegy (család) az első évben 62 pozsonyi mérő búzavetés alá szántott. Állatállományuk csekély az itteni kötött talajhoz: 8 ökör, 6 ló, 8 tehén. Ezért béreltek még 8 „uzsorás" ökröt is.

113 Az 1760-ban itt lakó 9 jobbágycsalád 32 igásökör (ebből 8 uzsorás), 19 igásló, 28 fejős tehén, 17 gulyabeli marha, 3 ménesbeli ló, 50 fejős juh, 9 sertés, valamint 5 köpü méh felett rendelkezett. Termésük ebben az évben 242 mérő kenyérgabona, 218 mérő árpa. Egy jobbágyháztartásra 3,6 igásökör, illetőleg 5 vonóállat, 11,1 számosállat, továbbá 26,9 mérő kenyérgabona jutott. Újszász 1768. március 25-én válaszolt a Mária Terézia-féle úrbérrendezés kérdőpontjaira, s ebből a gazdálkodás teljes képe kirajzolódik. Földjeikről azt vallották, hogy „valóban jók és bőven termékenyek". Ezek három vetőbe (calcatura) vannak felosztva az igás marhák számának megfelelően. A 6 ökrös jobbágynak mindegyik vetőben 2-2 földje van, az elsőben és a harmadikban 30-30, a másodikban 26-26 pozsonyi mérő alá. Ezen felül még jár egy pozsonyi mérőnek megfelelő kenderföld is. A fűkaszálásra a rétet hol itt, hol ott adják ki az uradalmi tisztek, s a 6 ökrös gazdának 8 szekér szénát termő rét jut. Sarjú csak a vízfolyások mentén terem, de mivel a marhákat ezeken legeltetik, sarjút tilos kaszálniok, általában búzát, árpát, zabot, kölest, kendert termesztenek. Nem örökös jobbágyok az itteniek, mivel „szabadosoknak" tartják magukat.

114 1772-ben 12 jobbágy és 15 házas zsellér állatállománya 62 ökör, 50 ló, 89 fejős tehén, 57 heverő marha, 41 heverő ló és 79 sertés volt.

115 A II. József-féle kataszteri felmérés szerint Újszászon 1787 és 1789 között 1895 kh szántó, 3333 kh rét és 11 kh kert volt. Az évi termés - az összes termeivényt a négy gabonanövényben kifejezve - 3808 pozsonyi mérő búzát, 1566 pozsonyi mérő rozsot, 3836 pozsonyi mérő árpát és 547 pozsonyi mérő zabot tett ki.

116 Az 1828. évi összeírás szerint a 337 V2 pozsonyi mérős szántóföld 1012 pozsonyi mérő termést hozott, aminek értéke 836 rajnai forint és 35 krajcárt tett ki. Ebből a jobbágyok haszna 202 rajnai forint és 24 krajcár. A 132 kaszás rétjük haszna 158 rajnai forint és 24 krajcár. A jobbágyok állatállománya 43 ökör, 11 igavonó tehén, 2 fejős tehén, 2 három éven felüli növendékmarha, 110 három éven felüli ló, 5 két éven felüli ló, 101 juh és 36 sertés. Földjeiket nem trágyázták, s a trágyát fa hiányában eltüzelték. A legelő csekély és rossz volt. A földeket a Zagyva árvizei gyakran elöntötték. Földesura báró Orczy György,