Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TÚRKEVE 795 Az 1558. évi urbáriumból árpa, gabona, kétszeres termesztéséről, illetve a bárányokból és méhekből adandó tizedről értesülünk.

161 A XVIII. században a pusztákon nagyarányú állattartás bontakozik ki, a városkörnyéki fekete földeket szántóként használják, s fokozatosan épülnek ki végleges felosztás eredményeként a várost körülvevő jobb földekre telepített szőlős- és gyümölcsöskertek (Drágakert, Lógókert, Malomzugi Szőlőskert, Kincseskert, Bánomkert, Vénkert).

162 Vályi András még arról emlékezik meg, hogy „... határja nyomásra nincs osztva, mivel minden birtokos szabados tetszése szerint bánik jó szántóföldgyeivel és réttyeivel".

163 Ezt követően alakítottak ki nyomásokat, illetve úgynevezett lógereket (rakodó kertek) a városon kívül, ahová az egyes városrészek begyűjtötték terményeiket és elnyomtatták. Fényes Elek 1839-ben már azt írja: „... mindenik lakos a' magáét egy tagban bírja."

164 Ekkor azonban még sok a közös használatú föld (rét, legelő, kert), de lehetővé teszik az egy tagban kioszott földek a nagyobb arányú tanyakiépítéseket. Az 1850-ben, majd 1860-ban végrehajtott tagosítások tipikus alföldi tanyás várossá teszik Túrkevét. A mezőgazdaság rövid ideig tartó nyomásos rendszerét a tanyás gazdálkodás váltja fel. Mellette megmaradnak a szikeseken a közös legelők, s itt, illetve Ecsegen továbbra is a régi legeltető állattartás konzerválódik, annak minden etnográfiai jellegzetességével. A mezőgazdaságban az állattenyésztés továbbra is jelentős marad, immár nemcsak a hagyományos formájában, hanem tanyai állattartásként is.

165 A XIX. század közepétől az állattartás szerkezete így alakult:

166 Év 1852 1895 1911 1935 1942 1952 1957 1962 db db db db db db db db Szarvasmarha 1 257 4462 3562 2 467 3 645 3068 3 573 5 238 Ló 2 349 2595 2276 2 131 2 562 957 1 002 1 013 Juh 26 726 902 1837 1 279 4 105 2860 6 181 7 859 Sertés 6426 6002 10 270 11524 8651 14 004 14 827 Feltűnő, hogy a nagy szikesek ellenére a juhtartás itt is ugyanúgy visszaesik, mint az Alföld más településein, s jelentősebbé válik a sertéstartás. Az állattenyésztés a növénytermesztés mellett is megtartotta vezető szerepét a túrkeveiek gazdálkodásában. Ezen belül azonban jelentős szerkezeti változások történtek. A magyar szürkemarhaállományt a XX. század elejére felváltotta a pirostarka fajta. A hústermelés helyett Túrkevén is a tejtermelés és a borjúnevelés lett a fő tenyészirány. Vágómarhát ezután inkább csak a nagyobb gazdaságokban tartottak.

167 A külterjes állattartás kiszorult Ecsegpusztára, melyet a város hosszú időn át bérelt, majd 1927-ben a pusztából 4084,5 kh területet meg is vásárolt.

168 A sertéstenyésztésben fajtaváltás a szocialista mezőgazdaság kialakulásáig nem következett be. A mangalica sertést csupán az 1950-es évektől szorították ki a hústermelő fajták. A vagyonosabb gazdák a vonóerő-szükségleten kívül is tartottak lovat. Ezen a téren a város az 1930-as évekre országos hírnevet szerzett. A lótenyésztést szolgálta a túrkeyei fedeztető állomás is, melyet a jászberényi méntelep tartott fenn.

169 A mezőgazdaságot a háborús pusztítás leginkább az állattenyésztés szférájában súlytotta. Az állatállomány száma Túrkevén:

170 1944. január 1. 1944. december 5. tehén 925 294 ökör borjú 558 1086 292 208 sertés 5398 522 ló juh és kecske 1823 303 2028 496