Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

796 TÜRKEVE A művelési ágak megoszlása 1852 és 1962 között a következőképpen alakult:

171 Év 1852 1879 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh Szántó 9 627 20 742 24 377 26 244 26 393 26 326 25 854 Rét, kert 3 718 2 793 2 296 758 976 576 1 235 Szőlő 306 366 910 46 44 36 40 Legelő 10 785 5 782 3 085 2 662 4 682 4 950 4 493 Erdő 54 69 76 561 827 Nádas 1 14 Terméketlen 925 1386 1511 4 092 5 093 2 342 Összesen 25 361 29 683 32 109 31 290 36 277 37 542 34 791 A szántóterület 1852 és 1879 között ugrásszerűen megnövekedik. Ennek okát nemcsak a vízszabályozásokban, hanem a tagosításokban is keresnünk kell. A századfordulóra jóformán minden mezőgazdaságilag használható területet művelés alá vettek. A rét és a kert adatai 1935-től megtévesztőek lehetnek, mert ezekben a rakodó kertek területe is benne van. Túrkeve növénytermesztését mindig a kenyér- és a takarmánygabona túlsúlya jellemezte. Az 1930-as évek végén a vetésterület 56%-át a kalászosok, 35%-át pedig a kukorica foglalta el. Az egyéb növények részesedése csupán 9%-ot tett ki, A csernozjom talaj és a viszonylag kevés csapadék jó minőségű búza termesztését tette lehetővé. Ehhez hozzájárult, hogy a gabona raktározás- és szállításigénye kisebb volt, míg a zöldség-gyümölcs és az ipari növények értékesítésére Túrkeve rossz közlekedési helyzete kedvezőtlen feltételeket teremtett.

172 Túrkeve termelőszövetkezeti várossá válása egyúttal azt is jelentette, hogy az 1950-es években valamennyi újonnan, központilag előírt termesztett növénnyel meg kellett próbálkozniuk (rizs, gyapot, különféle takarmányok).

173 A kollektivizálás kezdeti szakaszában Túrkeve szövetkezeti gazdaságaiban a szántó korábban is magas részaránya tovább növekedett. 1955-56-ban azonban a tsz-ek kisebb mértékben gyümölcsösöket és szőlőt telepítettek, mely a szántóterületet némileg csökkentette. A gabonatermesztés túlsúlyát jelentősebben csak a rizstelepek létesítése korlátozta, mely azonban a felhasznált termőterületek teljes kimerüléséhez vezetett. 1955-ben a Harcos Tsz 2000 m

2-es üvegházat létesített, melyet a helyi hagyományokkal nem rendelkező kertészet elterjedésének első lépéseként tartanak számon.

174 1958-ban az alábbi termésátlagokat jegyezhették fel: katasztrális holdanként őszi búza 7,5, tavaszi búza 4,5, rozs 6,3, őszi árpa 10,3, tavaszi árpa 6,8, zab 3,7, köles 5,4, kukorica 12, burgonya 33, napraforgó 5,9, cukorrépa 94,6, takarmányrépa 109, lucerna 13,5, vöröshere 14,7, rizs 10,9 mázsa.

175 A közös gazdaságokban a kukorica- és búzatermesztés mellett elsősorban az állattenyésztést fejlesztették. A termelőszövetkezetek a számosállatok beadása révén 1951-ben már jelentős állatállománnyal rendelkeztek, melynek legnagyobb része a három nagy gazdaságban, a Vörös Csillag, Táncsics és a Harcos Tsz-ben koncentrálódott. Az 1950-es években a legtöbb haszonállattal a Vörös Csillag Tsz rendelkezett, kivéve a juhtartást, melyben a Harcos Tsz állt az élen. A kezdeti időszakban a legtöbb gondot a takarmányhiány és a koncentrált állatállomány elhelyezése jelentette. Az előbbi problémát a legelők feltörése, a rizstermesztés és részben a gyapot meghonosításával kapcsolatos próbálkozások okozták, melyekkel elsősorban a takarmánynövények termőterületét csökkentették. A férőhelyhiány még súlyosabb kérdés volt, mivel a tanyákba szétosztott állatállományt nehezen lehetett gondozni, a gazdaságok r;yors ütemben építették a nagyüzemi istállókat és sertésólakat. Ezek közül azonban a hevenyészett munka miatt sok nem felelt meg a