Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

NAGYRÉV 69 Év 1852 1879 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh Szántó 1845 3099 3275 3545 3266 3203 3673 Rét, kert 575 558 732 337 194 194 140 Szőlő 33 42 45 134 105 124 158 Legelő 1293 565 504 533 245 244 233 Erdő 63 81 26 71 294 Nádas 64 123 551 17 22 33 62 Terméketlen 1156 1975 565 625 661 621 Összesen 4966 6362 5170 5212 4483 4530 5181 1852-1879 között, a hatvanas évek végén a vízszabályozások eredményeként megnövekedik, majdnem megkétszereződik a szántó, visszaszorul a legelő. Megváltozik az állatállomány összetétele is, noha maga az állattartás nem szorul vissza, s főként a paraszti gazdaságban megőrzi szerepét. Az uradalmi juhászat viszont visszafejlődik. Feltűnő egyébként, hogy a ló a paraszti gazdaságokban már a XVIII. században is jelentős, s munkaállatként inkább ezt használtak, míg ökröt főleg az uradalomban igáztak:

121 Év 1852 1895 1911 1935 1942 1952 1957 1961 db db db db db db db db Szarvasmarha 100 417 400 276 372 413 397 438 Ló 261 335 257 287 280 240 226 125 Juh 1734 13 738 5 187 467 80 Sertés 962 604 1863 1571 1723 1610 2061 1895-ben a Jurenák Józseftől haszonbérelt 731 kh-as gazdaságban Jurenák Béla haszonbérlő 17 cselédet tartott mint állandó munkaerőt. 705 kh szántója, 4 kh kertje, 8 kh legelője és 16 kh terméketlen része volt a gazdaságnak. Állatállománya 61 db szarvasmarha, 11 ló és 34 sertés, azaz tipikus szemtermelő gazdaság. Jurenák József a saját 513 kh-as gazdaságában már nagyobb állatállományt tartott, s más volt a gazdaság jellege: 266 kh szántó, 1 kh kert, 90 kh rét, 144 kh legelő, 13 kh erdő, 39 kh terméketlen területhez 111 szarvasmarha, 44 ló és 90 sertés tartozott. Mindezt 7 állandó cselédként alkalmazott személy és családja működtette.

122 A termelőszövetkezetek megalakulása után megerősödik a szövetkezetben az állattartás szerepe. Főként a szarvasmarha és a sertés válik jelentőssé. A belvízrendezések a gabona és kukorica termesztésének biztosabb feltételeit is megteremtették. 8. Az iparra vonatkozó legkorábbi adatunk 1770-ből való, amikor a községben lévő, minden bizonnyal földesúri használatú száraz- és vízimalomról esik szó.

123 Egy-két kisebb iparos és uradalmi iparos működött csupán a faluban, s ezekről Palugyay Imre sem tartotta érdemesnek megemlékezni, de a korábbi munkák sem adtak hírt róluk. Fényes Elek füzeséről talán azért is emlékezik meg, mert itt mindig jelentős volt a háziiparként űzött vessző- és gyékényfonás.

124 Iparossága később sem vált jelentőssé:

125