Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

70 NAGYRÉV 1 4 3 1 1 1 7 2 3 3 5 4 3 1 1 1 1 1 1 3 3 9 6 2 2 2 4 1 2 1 2 1 1 1 1 2 1 1 2 1 3 1 1 1 2 1 2 1 2 2 2 2 2 1 2 Év 1879 1926 1934 1945 1950 1960 Asztalos Csizmadia Kovács Bognár Borbély Cipész Szabó Szikvízgyártó Pintér Női szabó Kádár Kőműves Fodrász Lakatos Ács Kalapos Bádogos Bércséplő Hentes, mészáros Kerékgyártó Darálós Összesen 5 22 38 22 21 9 1910-ben a községben 6 kovács, 4 asztalos, 1 szabó, 6 cipész és csizmadia, 2 hentes és mészáros, 3 ács dolgozott. A gépgyártásban 2 főt, a bőrgyártásban 1 főt, a malomiparban 2 főt, az egyéb iparágakban pedig 5 munkást alkalmaztak.

126 1925-ben a jegyzői jelentés kiemeli kosárfonását, seprűkötését mint háziipart, s mellette a nők szövés-fonását.

127 Ugyanekkor 3 szatócsbolt látja el a lakosságot, s minden csütörtökön piaca van. 1925-ben már a Hangya Szövetkezet boltja és italmérése is működött.

128 A községben ezek a boltok, italmérések azóta többszöri átalakulás során megújultak, de újak nem épültek. 1960-ban 1 élelmiszerbolt, 1 iparcikkbolt, 1 vegyesbolt, 2 italbolt, 1 cukrászda van a földművesszövetkezet tulajdonában, s működik még TÜZÉP-lerakat, felvásárlótelep (egy kül- és egy belterületi) is.

129 Kereskedelmét az elmúlt századokban a rév határozta meg. A XVIII. század második felében Nagyrév és Kecske földesurai és jobbágysága Mária Teréziától engedélyt nyert arra, hogy a nagymúltú révben felújítsák az időszakosan megszűnt kompjáratot, hogy termékeiket nagyobb kerülő nélkül szállíthassák át a Tiszán azon városokba és falvakba, ahol azokat értékesíteni szokták. Sem a nagyrévi, sem a kecskéi földesurak vámot nem szedhettek rajta, mert ez káros konkurenciát jelentett volna a Földváry család cibakház! rév jövedelmére nézve. A nagyrévi rév a helybéli birtokosok ismételt kérésére sem kapott az uralkodótól révbér szedésére jogosító privilégiumot, mert ennek kiadását a Földváryak a vármegyén, illetve a bécsi udvarnál előterjesztett tiltakozásukkal mindannyiszor megakadályozták.

130 Révje a XIX. század folyamán is fontos átkelőhely volt a Duna-Tisza köze felé. Később jelentősége csökkent, a XX. században a nagyobb hajóforgalom miatt, majd a tiszaugi híd megépülését követően erősen visszaesik.

131 9. Nagyrév egyházi életéről a XVII. század közepétől rendelkezünk adatokkal. 1659-ben Jenéi Albert lelkipásztort az egyházkerület Nagyrévre rendeli. Az utána következő református papok (Kökényesi Pál és Érsekújvári János) egészen a török kiűzéséig folyamatosan működnek a községben. Az utolsó nagy tatár betörést követően csak a kuruc idők elmúltával indul meg újra az egyházi élet.

132 A megfutott, majd a