Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

690 TISZAVÁRKONY terepbejárási szórvány anyagként és a hugyinparti avar temető ásatásai során. A leletek bizonysága szerint a tyúkfarmi területet a későbbiekben is lakták: rézkori edény töredék és szarmatakori cserépmaradványok is bekerültek a szolnoki Damjanich Múzeum gyűjteményébe. Szisztematikus ásatás egyedül Hugyinparton folyt, ahol avar horog, nyílhegy, cserepek, kés, fülbevaló, kereszt, csákány, orsógomb, csatok, gyöngyök kerültek elő és ékszertöredékeket is találtak. Az itt talált avar öv a korszak legszebben elkészített övei közé tartozik. Ezenkívül a középkorból származó malomkövet, kést, tálat és edénytöredékeket tártak fel. A község területén lévő másik lelőhelyről IX-XII. századi bogrács- és edénytöredékek kerültek elő, Árpád-kori tégla és orsókarika, XV. századi kályhaszem, XVI. századi korsó és tégla bukkant felszínre.

30 Tiszavárkony egykor halmazfalu volt, ma utcás településsé rendeződött át. Vályogházai többnyire tornácnélküliek, néha gádoruk van és rendszerint nádazott tetejűek. Társadalmában jelentős volt a „munkások" vagy „szegények" rétege (vándormunkások, cselédek), a jobbmódú gazdák és az egykori kisnemesek mellett. Önellátó gazdaságaik szemtermeléssel és legeltető állattartással egyaránt foglalkoztak. A szegénység körében a vessző- és gyékényfonás, halászat, ártéri csikaszát, a szövés-fonás jellemző volt. Viseletükben a szegényeknél a kék ing és gatya, a gazdagabbaknál a jászsági szűr számított jellegzetesnek. Szokásaik közül a húshagyókor végzett tuskóhúzás, az ún. szabad bálok a Tisza-parton, körökben tartott bálok (római katolikus kör, református legényegylet, polgári kör), a farsangi, lakodalmi alakoskodás említésre méltók. Csak római katolikusoknál volt szokásos aprószenteki korbácsolás és a betlehemezés. Hitvilágukban jelentős szerepet játszott a boszorkányhit. Temetőjükben díszes kopjafákat állítottak. Farkas Károly, Boricza István, Mari néni ismert gyógyító emberek voltak.

31 4. 1301-ben említik először Varkun alakban. Az elnevezésből arra lehet következtetni, hogy a név a magyarokhoz csatlakozott idegen néptöredéket (avarok) takar. A névadás természetéből következően a települést XII. század előttinek, a honfoglaláskor már lakott helynek vélhetjük. A IX-XII. századi leletek, illetve a falu fekvése, átkelőhely jellege a korai megszállást valószínűsíti.

32 Jelentős település lehetett az Árpád-kor folyamán, ha I. András és Béla herceg találkozóhelyéül szolgált.

33 A török hódoltság kezdetén, Szolnok erődítési munkáinak idején - a török hadak közeledtének hírére - népessége elmenekül. 1571-ben legnépesebb településeink közé tartozik, olyannyira, hogy szultáni khász várossá lép elő.

34 A XVII. század elejére elnéptelenedik, de néhány év múlva, a tizenötéves háború után újraéled. 1659-ben ismét elfut lakossága, s a török hódoltság végén is pusztaként tartják nyilván. Néhányan azonban ekkor is lakhatták, csak nem volt igazán adózóképes, a XVII. század végén ugyanis mezőtúri menekültek szállják meg, de rövid itt-tartózkodás után elhagyják.

35

1701-ben lakott hely, földesurai osztozkodnak rajta.

36

1719-ben indul meg igazán benépesedése: előbb nógrádi, kisoroszi kisnemesek szállják meg, majd 1719-1725-ben 24 kisnemesi család, valamint jobbágytelken élő nemesek és zsellérek népesítik be.

37 1739-1750 között 7 morvaországi huszita érkezik a településre. A falu szélén putrikban húzódnak meg, de a hatóságok távozásra kényszerítik őket.

38 A római katolikus lakosság között a Felvidékről beköltözött szlovákok is vannak. A História Domus szerint: „A sok sanyargatások és pusztítások közben megüresedett Várkonyt, felséges királynőnk ülteté meg lakosokkal, felvidékről hozott tót atyafiakkal". A Barica, Hovodzák, Malik családok ilyen eredetűeknek tartják magukat.

39 Tiszavárkony szőlőiben ugyan laktak néhányan, de jelentős utódtelepülést, külterületi lakóhelyet nem hozott később sem létre a község.