Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZASZŐLŐS 647 és rétek még mindig osztatlan használatban vannak: „Nekünk a Komjáti-részen levőknek 12 esztendőtől fogvást árendánk vagyon és ezen árendálás szerént gabonakilencedét és robotát, meg taxát 200 vonás forintokkal megváltottuk, kivévén a földesuraság itt lévő szőlőjének munkát és a szőlőből esendő kilencedet. Azelőtt pedig akinek ekéje volt közülünk, 9 máriást fizetett, a gyalogszeresek 7 máriást, a zsellérek pedig 1 forintot, és ezt nem szerződés, hanem bevett szokás szerint emlékezetünktől fogvást fizettük. Az Elek urak részén lakozók mi is 3 esztendőtől fogvást magunkat 400 frton kiárendáltuk. Borbély urak részén egész ekés 7 máriást, gyalogszeresek 1 frt 30 krajcárt fizettek, zsellérek semmit. Mivel ezen helységben emlékezetünktől fogvást a földek és rétek felosztva nem voltának, hanem csak járó marhákra, azért is egész házhelyes gazdának minémü szántóföldje és kaszáló rétje volt, meg nem mondhatjuk."

100 1771-től az Urbáriumtól már véglegesen kimérték a földeket minden jobbágytelekhez. A határban megfelelő erdő nem lévén, az egész telkes jobbágyok nádlást kapnak helyette, 40 kéve nádat évente.

101 Dávid Zoltán közlése szerint 1789-ben Tiszaszőlősön az 5778 (100%) kataszteri holdas határból 2453 (42,4%) szántó, 1968 (34,1%) rét, 9 (0,2%) kert, 1226 (21,2%) legelő, 122 (2,1%) szőlő. Erdeje nincs. A szántóból 1553 (63,3%) kh földesúri, 900 (36,7%) kh úrbéres volt. A termésből 10926 (65,6%) pozsonyi mérő a földesúré, 5755 (34,5%) az úrbéreseké. Nem közömbös az egy év alatt termelt gabona megoszlása sem. Búzát nem termeltek. 7826 (51,7%) pozsonyi mérő rozs, 6325 (37,1%) pozsonyi mérő árpa és 2530 (11,2%) pozsonyi mérő zab termett. E három gabonafajtából Tiszaszőlősön kataszteri holdanként 6,8 pozsonyi mérő gabona termett.

102 1799-ben Vályi András jól termő határát és tágas legelőjét említi, Fényes Elek pedig a víz romboló munkáját, majd 1851-ben határának fekete és szikes földjét. 103

1864-ben az úrbéri elkülönözés és tagosítás a polgári korszak gazdái számára teremtette meg a legelővel némileg kiegészíthető földbirtokot. A jobbágyfelszabadítás után így alakult a község művelési ágainak megoszlása:

104 Év 1852 1868 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh Szántó 2350 2351 5332 6082 6057 5963 5826 Rét, kert 656 646 955 409 510 332 454 Szőlő 55 446 122 101 94 99 71 Legelő 1372 1372 1166 980 905 833 715 Erdő 70 70 271 471 426 254 368 Nádas 10 50 26 8 6 Terméketlen 698 698 498 419 1828 2352 900 Összesen 5201 5593 8394 8488 9820 9841 8340 A szántóföldben az 1868-1895 között végbement nagy területi változás a vízszabályozásokkal magyarázható. 1864-ben a domaházi átvágással 4690 m szakaszt iktattak ki, de a következő évi cscrőközi átvágás is érintette a falut, s ármentesítette.

105 Jelentős az erdőtelepítés, illetve a galéria erdők gondozása, ami a korábban fában szegény települést legalább fűzhöz juttatta. Az állattartás struktúrája átalakul a rét és legelő visszaszorulásával. A szikes részeken mindig jelentős számú juhot tartottak, de ezek szántóvá való minősítése századunkban visszavetette a juhtartást, helyette a földművelés lendült fel. Figyelemre méltó a sertéstartás visszaesése is. Másutt ti. a visszaszoruló juhtartás helyére ez lépett. Itt ilyen váltás nem következett be. 1852-1962 között így változott az állatállomány:

106