Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZASZENTIMRE 623 Év 1852 1879 1895 1935 1953 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh Szántó 3950 3950 8072 8962 8646 8646 7909 Rét, kert 2497 2518 1199 871 728 730 782 Szőlő 238 238 251 67 33 41 85 Legelő 2929 2280 1345 925 808 822 1337 Erdő 26 21 29 27 222 75 Nádas 46 46 3 Terméketlen 3228 3229 417 537 1227 1814 1208 Összesen 12888 12287 ' 11308 11391 11469 12275 11396 A vízszabályozások után megfigyelhető a legelő és rét visszaszorulása, a szántók növekedése. A község határát 1926-ban a helyi hatóságok így jellemezték: „A község határa egészében síkság, északkeleti határában lapos terep hullám a Kozma. Van számos Kunhalma (Lekehalom, Sorhát, Kettős). Folyóvize nincs. Régi mocsarak a Tisza szabályozása folytán kiszáradtak (Hugar, Nádasér, Háromág, Bolondlapos).

124 1864-ben a helyi adatszolgáltatók még a szigetekről (Köhér, Hugat, Zsila), hátakról (Kozmahát, Köleshát, Kőhát), laposokról (Bolondlapos, Csigelapos, Sántalapos) írnak, amelyek kiszáradtak. Ezeket korábban kaszálóknak használták. A halmok, dombok, kiemelkedések szántók voltak (Köleshát, „Sikótóhalom, amely búzát terem," „Oktalan határ egy darab szántóval", „Kilences szántó és kaszáló", „Eperjes halom körül szántók vannak", ugyanígy a Kásahalom körül, a Telekhalom, Kádárhalom, Simonhalom, Szőkehalom, Kőhát szántóföldek a szentgyörgyi része). Kívülük a fokok, erek, morotvák kerülnek említésre annak jeleként, hogy ekkor még nem száradt ki teljesen a határ, időszakos vízállások voltak. Szőlőt Szentgyörgyön a Kaptároson, a Lekehalmon említenek.

125 A bőséges kaszálókkal, legelőkkel tarkított határból - amely korábban nagyobbrészt majorsági terület - emelkedik ki szántóival. Speciális uradalmi növényként a dohányt említik korábban is, de 1910-ben több nagyobb gazdaságnak van 10 khon felüli dohányföldje.

126 Az állattartásra alkalmas, szabályozás előtti határban számszerűen így alakult az állatfajták száma:

127 Év 1852 1895 1911 1935 1942 1952 1957 1962 db db db db db db db db Szarvasmarha 583 1561 1446 977 1450 1262 1079 1471 Ló 253 803 914 603 652 264 266 251 Juh 3397 1940 160 333 1006 692 771 1854 Sertés 2141 2774 2670 3182 2465 2606 4677 A szikes határ indokolta a nagyobb arányú juhászatot. Századunkban ez visszaesett. A termelőszövetkezetekben növekedett a juhállomány ismét. A szarvasmarha-állomány mindig jelentős volt, s az általános tendenciának megfelelően Tiszaszentimrén is a sertéstartás mutat állandó számszerű emelkedést. 1944-ben 3968 kh-on búzát, 597 kh-on árpát, 267 kh-on rozsot, 476 kh-on kukoricát, 156 kh-on pedig burgonyát termeltek. A búza termésátlaga 5 q/kh volt, az árpáé és a rozsé ugyancsak 5 q/kh, a kukorica átlagosan 8 q-t termett egy kh-on, a burgonya pedig 40 q-t.

128 Bár a község már 1944. október 17-én felszabadult, a környéken tovább folyó hadmozdulatok és a szovjet csapatok tiszai átkelését előkészítő csapatmozgások a határbeli mezőgazdasági munkákat igen nagy mértékben gátolták. A 974 kh